WéZsé

Újpest, Halott utca '78

2017. június 27. 07:58 - Wintermantel Zsolt

retro4.jpgA hétvégén az M3-ra kapcsoltam. Nem különleges dolog ez, gyakran nézem ezt az adót, hisz az MTVA igenis hoz, hozott létre értekeket. Például az M3 csatornát, ahol a hazai televíziózásból kiveszettnek tűnt, de fájóan hiányzó egykori minőségi műsorok kapnak újra lehetőséget. Most éppen a Vakáció a Halott utcában című ifjúsági film. Gyerekkoromban láttam utoljára, ezért persze, hogy különleges érzésekkel ültem le a TV elé. Egészen másmilyen érzéseket kaptam, mint amire számítottam.

Amikor az ember visszagondol a gyermekkorára, legtöbbször csak képek, hangulatok, illatok villannak be. Ahogy múlik az idő, ezek is egyre halványabbak, egyre töredezettebbek lesznek. Különösen igaz ez a helyszínekre. Ha egy gyerekkori emlékem helye még ma is áll, talán bevillan egy-egy emlék vele kapcsolatban. De, ha mára semmi nem marad belőle, akkor a nosztalgia sem olyan erős.
Pláne, ha az EGÉSZ környék megváltozott azóta.

Pont ezt az érzést segített "áthidalni" a Vakáció, a Halott utcában című gyerekfilm, ami egyébként pontosan az én gyerekkorom közepéből származik. Akár magamat is láthatnám valamelyik szereplőben. Az mindenesetre biztos, hogy a nyarak tényleg így teltek akkoriban. Gyerekek összeverődtek a játszótéren, a panelek között, és egész nap együtt voltak, játszottak, képzeletbeli világot alakítottak ki maguknak, amelyben a hinta mellett növő vadalmafa titkos torony, vagy légibázis volt, a focipálya kerítése melletti bokor meg főhadiszállás. Nyakunkban, zsebünkben lakáskulccsal, jégszilánkos-vizes fagyira kapott pár forinttal éltük a gyerekek akkoriban tényleg felhőtlen hétköznapjait. Ebédre hazamentünk, aztán délután folytatódott a bandázás. Ugyanazokkal a srácokkal, ugyanabban a közegben. Négy-öt óra körül pedig a zamatos őszibarack levétől koszos-ragacsos alkarral ültünk a lépcsőház bejárata előtt az árnyékban. Nem volt mobil, nem volt fidget spinner, akkoriban még csipogós kvarcjáték sem volt, ahogy nem létezett ezerkétszáz ilyen-olyan tévécsatorna, virtuális tér, meg tablet sem. Mi léteztünk, meg a minket körülvevő fizikai világ. A közösségi háló az ablakok alatt elüvöltött "Dobd le a labdát!"-tal ki is merült.

Amikor ez a film készült, 1978-ban én éppen hat éves voltam. 1979-ben, amikor bemutatták, már rendszeresen jártam Újpestre. Negyedikes koromig ugyanis nem költöztünk ki az új lakásba. Hétköznap még a Szemere utcai suliba jártam, de a hétvégéket már a Rózsa utcában töltöttem a szüleimmel. Nagyon is ismerős hát nekem a film valamennyi helyszíne. 1979-ben a Tél utca régi házai még úgy-ahogy álltak, de nagy részük már félig lebontott rom volt, amikben kiválóan lehetett bújócskázni, és a félelmetes környezetben mégis biztonságban éreztük magunkat, mert a kivert ablaktáblák résein keresztül jól láthattuk az épp épülő, tízemeletes toronyházakat, az otthonainkat. Nem voltunk messze, sőt. Pár száz méterre csak. Mégis, egy másik világban mozogtunk. A saját fantáziánk által benépesített, felszerelt és megszemélyesített világban. Ahogy a Halott utca srácai is, akiknek egy bezárt pinceajtó mögött nem dohos, penészes poros pince van, lopott vécécsészékkel megpakolva, hanem rejtélyes kincseskamra. Nem zavart az építkezés, és az azzal járó felfordulás sem. A mi gyerekeink rendezett, egészséges parkokban játszanak, de már szigorúan felügyelet mellett. Mi a szerteszét hagyott műanyag kábelalagutakkal (vagy mikkel) játszottunk. Lefektettük őket a lépcsőre, belepakoltuk a Matchboxokat, és az volt a versenypálya. Mi régészeset játszottunk a markolók által kiásott (és az akkori munkamenetnek megfelelően hónapokra úgy hagyott) árkokban. Találtunk is csontot. Csirkecsont volt, de számunkra olyan volt, mintha Atilla elveszett sírjára bukkantunk volna. A hatalmas kábeldobok pedig, amelyek üresen hevertek mindenütt (az elszállítás is hónapokat igényelt :) ) tankok voltak. Hatalmas, fém monstrumok, amelyekre nagyon nehéz volt felmászni, de ha sikerült, megindulhatott az offenzíva.

Néztem a filmet és percenként ismertem fel a MAI otthonunkat. Felnőtt fejjel, a nosztalgikus rohamok közben azt láttam, hogy filmen van az egész folyamat. Újpest újjászületésének pillanata. Amikor a régi, düledező kis sorházas utcácskák eltűntek, hogy büszkén a magasba törő paneltornyoknak adják át a helyüket. Persze a panel manapság már egyáltalán nem olyan dicsőséges csengésű, mint akkoriban (sőt, a Műszaki Egyetemen, mérnök-hallgatóként a prof kifejezetten hangsúlyozta: azért tanítják még mindig a technológiát, nehogy valakinek véletlenül eszébe jusson a jövőben alkalmazni), de számunkra az is külön játék volt, hogy a már elkészült épületek lépcsőházaiba beszökve (nem, nem voltak zárva a lépcsőházak) délutánokat liftezzünk át. Mert a lift a gombjaival, és az önműködő ajtajával teljesen egyértelműen a MI ŰRHAJÓNK volt.
Vagyis filmen vannak gyermekkori nyaraim hétköznapjai is.

Nem is bírtam ki. Egyszerűen úgy éreztem, fel kell pattannom, és elmenni a Tél utca környékére, felkeresni a filmben látott helyszíneket. Mert a filmbéli halott utca (így, kisbetűvel, mert nem ez a neve, csak az akkori állapota) nem más, mint maga a Tél utca. Ma már hiába keresnénk a zegzugos udvarokat, földszintes, cseréptetős házakat. Széles, szellős utak, buja zöld növényzet rejtik az egykor volt kisvárosias helyszínt. Annyira rejtik, hogy alig látni ma már az akkoriban a környék fölé tornyosuló, hatalmas paneleket. Parkokat, fákat, növényeket látni az utcaszinten fotózva.

Szomorú lettem ettől, mert úgy éreztem valami elveszett a szűk, kis utcákkal. Aztán arra gondoltam, hogy ma ugyanez a hangulat IS megtalálható Újpesten. Hiszen vannak még szűk, kis utcáink a Megyer Kertvárosban, Újpest Kertvárosban, vagy a Károlyi Városnegyedben kis családi házakkal, fasorokkal, utcafronti portálokkal. A századelő hangulata együtt él a mával. És a lakótelep is áll. Pontosan meg lehet határozni, hogy hol ült a füvet locsoló asszonyság, hol sétáltak a frissen beköltözött lakók. Csak, miközben ezekre a helyekre megy az ember, modern játszóterekkel, kutyafuttatókkal, dús, zöld növényzettel találkozik. A panelrengeteget nem lehet eltüntetni, de a lakótelepet lehet alakítani. Hogy lakópark (a hangsúly a park szón van) lehessen belőle.

Újpest akkor kezdett átalakulni, és ez az átalakulás a mai napig tart. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy a folyamat ne szakadjon meg, hogy Újpest az a hely maradjon, ahol szeretünk élni.

 

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://wezse.blog.hu/api/trackback/id/tr3712619419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

pobeda 2017.06.27. 20:03:09

Élvezhető film volt, köszi hogy emlékeztettél rá. Valahol megvan könyvben is.

mrperfect 2017.06.27. 21:42:47

jó volt a cikk.. köszönjük.. szerintem amúgy tök jó, hogy anno elkészültek ezek a filmek és megörökítettek egy korszakot...

exterminador 2017.06.27. 22:43:28

A hamis nosztalgia rossz dolog.

schumi-fan 2017.06.27. 23:00:38

Istenem, ha az összes fideszes vezető ilyen lokálpatrióta volna... Tónikának is kellene olvasnia.

oldmen 2017.06.28. 07:33:08

Jó és nosztalgikus érzés volt nézegetni ezeket a képeket..! Egyrészt azért mert magam is Újpesti vagyok, másrészt azért, mert a film képkockáin látható piros pólós, farmeres srác, na az én vagyok (voltam).... :-)

Tökönrúgott Feleségek 2017.06.28. 07:33:34

Nekem csak az utolsó bekezdés alapján ugrott be, hogy itt nem csak nosztalgiáról van szó, és akkor néztem meg, ki a szerző. Nem tudok még elviekben sem támogatni ilyen rombolást, ami Újpesten (és Kőbányán és Óbudán és még sorolhatnám) ment. Na, mindegy... Apropó Óbuda. Nem tudja valaki megmondani, hol vették fel a Keménykalap és krumpliorr Bumeráng kutyás részét? (az nem ér, hogy Óbudán). Ja, és keresem még a filmbeli "Halászkert"-et is :)

Behajtó70 2017.06.28. 07:33:40

Utánam srácok? Le a cipővel? Zebegényiek, Kemény kalap és krumpli orr? Ezeket is ajánlom.

Pienaar 2017.06.28. 09:32:19

Jah, én is 72-es vagyok, 77-ben költöztünk új panelbe (de nem Újpesten) és pont ilyen sivatagos volt a környezet mint a filmen. Érdekes visszagondolni hogy akkoriban tényleg így kószáltam én is a bátyámmal meg a többi gyerekkel a környékünkön különösebb felügyelet nélkül. A tévében a nagy semmi ment szinte mindig (kivéve ha foci vébé vagy olimpia), szóval időmilliomosok voltunk
Nem azt mondom hogy az az elveszett világ jobb volt, de annyira más volt a maihoz képest hogy mégis csak sajnálnám ha kimaradtam volna belőle.

Wintermantel Zsolt · https://www.facebook.com/wintermantel.zsolt 2017.06.28. 09:39:16

@Tökönrúgott Feleségek: Én is leírtam, hogy fáj a szívem a szűk utcácskákért és a kertvárosias környezetért. De az is benne van, hogy nekünk szerencsére három városrésznyi megmaradt belőle, és a mai napig szerves részét képezik Újpestnek. A cél az, hogy így is maradjon. A lakótelepek pedig kvézi lakóparkokká változzanak, nem a szó hagyományos, hanem parkvárosias értelmében.

Wandál 2017.06.28. 15:57:17

Nagy kedvencem a film, gyerekeim is szeretik. Viszont az MTVA semmiféle értéket nem hoz létre, az érték maga az archívum.

w

Quattroman 2017.06.28. 18:52:06

a képen látható kisközértbe jártam vásárolni gyerekként a Tél utca és Nap utca sarkán.
két házzal mellette lakott egy barátom, mi pedig két saroknyira innen a Chinoin utcában, az a rész megúszta a bontást, a Tó utca a választó vonal, bár sok házat kibontottak és kis társasházak épültek a helyükön. A miénk is megvan de sajnos már nem a szüleimé, a húgommal megörököltük.

Law enforcer 2017.07.07. 21:01:29

illett volna a képforrást megjelölni, ha már más munkájából tudott cikket kanyarítani

Wintermantel Zsolt · https://www.facebook.com/wintermantel.zsolt 2017.07.07. 21:04:27

@Law enforcer: Illett volna rákattintani a képekre és megnézni, mi van melléjük írva, mielőtt sikerül ilyen kommentet kanyarítani.

Law enforcer 2017.07.08. 08:33:32

@Wintermantel Zsolt: igen sajnos csak gépről látszott a galéria, abban valóban ott van. Köszönöm.