WéZsé

Csaltam menza-ügyben...

2015. november 26. 17:44 - Wintermantel Zsolt

...de csak egy kicsit :)

kaposztas_paszuly-1_1.jpgTudom, nem volt szép tőlem. Szerintem majd kapom is az osztást, hogy átvertem a szülőket. Meg, hogy oda a Mátyás király imázs. Csakhogy Mátyás király nem csak álruhás volt, de közismerten igazságos is. Az igazság pedig az, hogy menza ügyben nagyon sok az előítélet (a jogos kritikák mellett persze). Itt van ez az étel, amelyet tegnap posztoltam a Facebookra, azzal a kérdéssel, hogy a követőim megennék-e? Összeszedtem néhány választ, és a tanulságot is levontam :)

 

"A múltkori, egy hetes menzatúra, és az annak tapasztalataiból született blogbejegyzés érdekes, és értékes vitát generált. Az egyik fő érv az volt, hogy nagyon nem mindegy, hogyan néz ki az étel. A külső nagyban befolyásolja még a felnőttek döntését is, nemhogy a gyerekekét arról, egyáltalán belekóstoljanak-e az ételbe. Ti megennétek például ezt az ételt?" Ez volt a tegnapi Facebook bejegyzésem szövege, amire már megint, nem várt mennyiségű reakció érkezett.

Ezekből szemezgettem. Magamban csoportokra is osztottam a válaszolókat. Ne nem kategorizáltam, vagy skatulyáztam be senkit, pusztán a reakciókat rendszereztem.

Vannak a legegyszerűbb és legkategorikusabb véleményformálók, akiktől nem is nagyon lehet idézni, hiszen a "nem", "meg nem enném" illetve a" neeem",valamint "neeeem!!", és a "neeeem!!4!!" válaszokat nem lehet túlcizellálni. Legalábbis anélkül nem, hogy ne bocsátkozna az ember szóismétlésekbe. :)

 

Vannak aztán a kétkedők. Nekik gyanús lehetett a poszt, a képkivágás, vagy valami más, mert óvakodtak véleményt formálni. Legalábbis határozott véleményt.

"Amúgy mi ez? Lehet ha másképp van fotózva akkor érdekelne "

"Attól függ, mi az étel neve... összevetném a látvánnyal és utána döntenék"

"Szó, mi szó, elég gusztustalannak néz ki. Biztosan lehetne szebben tálalni."

"Neve is befolyásol. Aminek az állaga a nevében is benne van,akkor igen."

"Hát nem igazán bizalomgerjesztő a kinézete."

"...hááát nem is tudom, így első nekifutásra nem túl bizalomgerjesztő ... persze aki valóban éhes az mégiscsak legalább belekóstol ... akár még jó is lehet ..".

 

A következő csoport a találgatóké, akik szintén nem akartak elhamarkodottan sommás véleményt formálni, de azért nem lelkesedtek a látványtól.

"Ha nem tévedek ez az ananászos csirke vagy mi. Pici fiam nem ette meg, én valószínűleg megettem volna, mert nagyon szeretem. Sajnos nem vagyok finnyás"

"Tuti frankfurti leves! Én azonnal megenném!  Azt mondjuk nehéz lenne haute cuisine szerint tálalni. A kép egy kicsit elviszi a kérdésre adható objektív választ."

"Krumplifőzelék fasírttal!!Ennek mi a baja??"

"Szerintem ebben van karfiol is..."

"Vadas?"

"Palóc leves??"

"Szerintem székely káposzta, vagy sav.káposzta leves"

"Lucskos káposzta "

"Ez valami főtt krumplira rászedett húsos ragu."

"A mai napig nem eszem meg olyan ételt amikor a szaftban úszkálnak valami felismerhetetlen valamik."

"hát nem tudom furcsán néz ki valami krumpli ,hússal meg valamilyen szósz ,nincs szépen tálalva ,egymásra öntöttek mindent ."

"Mik azok a fehér szálak???? Kelkáposzta főzelék???"

"Krumplifőzelék?"


Aztán vannak szép számmal a kritikusok (hangsúlyozom, egy étel fényképéről beszélünk!), akik a menzát, az étkeztető céget, a szakácsot, vagy úgy általában az országot, a rendszert, a politikát látják a látvány fő okozójának :)

"Kihagynám..ha csak már napok óta nem ettem volna.De ezt az ingyenkonyhán sem tálalnám fel.Az országunkat is mutatja az étel..."

"A MENZA NEM PÁLYÁZIK A MICHELIN CSILLAGRA - DE A CSUNYA KINÉZETEN PÉNZ NÉLKÜL, ODAFIGYELÉSSEL LEHETNE SEGITENI. A GYEREKEK MEGÉRDEMLIK!!!"

"Sajnos sokaknak luxus ezen a kérdésen egyáltalán elgondolkozni is, mikor az orra elé teszik..."

"EGYE MEG AKI FŐZTE,POLGÁRMESTER ÚR"

"Biztos hogy nem enném meg és a gyerekem se !!!!"

"Egy jó szakács legalább is aki tud főzni annak a kitálalt étel nagyon gusztusosan kell kinézzen , fontos ! és olyan finom illat az étel illata áradjon a vendég orrába hogy alig várja hogy fogyassza ,kanalazza stb,. Nincs olyan hogyha menza akkor az már lehet akármilyen."

"Demokrácia van és az ételért fizetnek! Le kell váltatni a szolgáltatót, ha nem tesz adott határidőn belül semmit a javulás érdekében! Sorban állnak.... De a megfelelő helyen kell együttesen hivatalból panaszt tenni gondolom!"

"Azt sem értjük egyébként, hogy miért kell székelykáposztát hozni az oviba. A gyerekek többsége hozzá sem nyúl, sokan nem szeretik."

"Van a családba aki ugyan így iskolába, oviba és bölcsibe főz (szakács) és ilyet ki nem adna a kezéből! De amit ez a konyha küld a gyerekeknek az borzalmas!"

"Fúj! Hányingert keltő. Az aki ezt vki elè teszi az otthonra is ilyet kreál? Ráadásul ezt gyereknek! Max kutyának. Néhány ilyen kreáció után nem kellene másnak adni a megbízást?"

 

Azokat a kommenteket, amelyekben a felek egymást próbálják jobb belátásra bírni (hogy egészen finoman fogalmazzak), ezúttal mellőzöm. A lényeg, hogy biztos mindenkit az asztal körül kergettek gyerekkorában, ha nem volt hajlandó megenni a posírozott lazacot, blansírozott francia vajas spárgával. Vagy valami ilyesmit. :)

Na jó, egyet mégis, mert tanulságos:

"Az utálkozók bizonyára még sohasem voltak igazán éhesek. Egy étel semmiképpen sem lehet "undorító", meg "hányinger keltő", legfeljebb "nekem nem ízlik, nem tetszik". Persze, ha ezt az ételt mondjuk Ragout a la Alsace néven adnák vmilyen puccos vendéglőben, mindjárt "érdekes", "furcsa, de megkóstolnám" jelzőkkel illetnék a kategorikusan elutasítók."

 

Végül vannak azok, akik gondolkodás, vagy legalábbis némi hezitálás után belevágnának a lakomázásba, illetve azok, akik ennyiből is felismerték az ételt.

"Túl közeli a kép. Lehet, hogy ez egy gazdagon feltétes kelkáposztafőzelék. Vagy jó sűrű korhely leves. Akkor meg bizony."

"Egyébként a babos, savanyúkáposztás, tejfölös, húsos egytálételen mi az undorító? A káposztás paszuly mond-e vmit? A korhelyleves esetleg?"

"Én simán megenném most rögtön (kismamaként), bár nem tudom, mi ez. Most mehetek hűtőt fosztogatni."

"Ránézésre : Káposztás bab füstölt hússal,tejföllel.Meg kóstolnám szerintem."

"En biztos megennem. Nem nez ki rosszul. A sok elkenyeztetett colan, hamburgeren es chipsen nevelt gyereknek persze elkepzelheto, hogy nem izlik....."

"Miért ne? Úgy látom, ez valami káposztás cucc. Hús is van benne rendesen, láthatólag tejfölös..... Ha mégsem jön be, még mindig ráérek eltolni és kérni helyette egy kis joghurtos céklafőzeléket."

"Ez valami főzelék lehet....én megenném...miért is ne...gyermekkoromban is voltak borzasztóan kinéző ételek...pl finom főzelék vagy a paradicsomos káposzta vagy esetleg a resztelt máj...sztem ember függő, hogy ki mit hoz otthonról vagy mennyire van elkényeztetve..."

A kedvencem a kollégám reakciója volt, aki igen szereti a hasát. Átküldtem neki a képet azzal, hogy "hát, ez sem túl szép". Erre azt válaszolta, hogy "Csülök van benne, úgyhogy csak szép lehet!". :)

És akkor jöjjön a megfejtés, és a töredelmes vallomás: igen, szándékosan provokáltam vitát egy szándékosan manipulált képpel, amiről levágtam a "környezetét". A fotó egyébként legalább 20 helyen fellelhető az interneten, és a hozzá fűzött vélemények fényévekre vannak a Facebook-os vitában, csak a látvány alapján elhangzottaktól.

kaposztaspaszuly.jpg

 

A tanulságot pedig szintén egy képpel szeretném levonni, mert azt hiszem ennél kifejezőbb nincs is az egész történetről (mellesleg imádtam ezt a rövidke párbeszédet. Tényleg :) )

eloitelet.jpg

Még egyszer bocs mindenkitől, akit beugrattam, de remélem megértik, hogy a szándék volt a lényeg. Az pedig az volt, hogy bebizonyítsam: nem szabad, különösen nekünk, felnőtteknek a látványból, zsigerből, elsőre ítéletet mondanunk az ételekről, mert a gyerekeink azt látják, és tanulják tőlünk. A múltkori menzás blogbejegyzésben a saját tapasztalataimat írtam le a kosztról, amelynek az lett a végső konklúziója, hogy  bizony a reform és a módosítások ellenére sem rossz az étel az iskolákban. Ha azonban a gyerekek már eleve "von Haus aus" úgy mennek be az iskolába, hogy a menza rossz és a mai ebéd is biztos undi, gusztustalan, gyomorforgató stb.. lesz, akkor aznap nemhogy enni nem fognak, de megkóstolni sem. Még az olyan finom kaját sem, mint a "káposztás paszuly csülökkel"..

Noha a fotó alapján, azok, akik a házias konyhát kevésbé kedvelik, továbbra is mondhatják, hogy az étel alapvetően nem túl mutatós, azért azt adjuk meg a káposztás babnak, hogy nem rossz kaja. Itt van például ez a gasztroblog (!) amelynek szerzője így ír róla:

"Ez egy olyan "műsorszám", amit ha előadok, kilométeres sor áll...
Igen, most már anyuék szomszédja is rajongó, családostól (akinek a férje szintén olyan válogatós, mint az enyém) .

Nagyanyámtól tanultam, kb.3-4 éve. Akkor ettem nála először, vagyis hát anyámnál, ő hozta a receptet mamától, aki állítólag évtizedek óta főzi, csak nem tudtunk róla, még anyám sem, pedig 25 évet együtt húztak le egymás mellett, egy házban, azonkívül hetente többször ment le segíteni, de sohasem akkor amikor mama káposztás paszulyt főzött. Ő az anyósától tanulta - aki tősgyökeres debreceni lakos volt - és állítólag, ismétlem állítólag, hajdúsági étel.

Jó, nehéz, téli étel, írhatnám, hogy pasis is, ha nem láttam volna egy kényeskedő, válogatós, vasággyal 40 kg-os, állandóan fogyókúrázó (unokatesóm) hölgyikét 3x repetázni belőle."

 

Nos, a szerzőnek annyiban nincs igaza, hogy nem "állítólag" hajdúsági étel, hanem nagyon is az. A beregiek rém büszkék erre az évszázados, népi receptre, amely oly jellemző a tájegységükre. Ha felkeltettem az érdeklődést az étel iránt, íme az eredeti recept, egyenesen a beregi Mátyus község honlapjáról. 

 

KÁPOSZTÁS PASZULY

Hozzávalók: 1 db füstölt csülök, 1/2 kg száraz tarkabab (nálunk paszuly), 1 kg savanyú káposzta, 2 dl tejföl, fél liter tej, liszt (leves literenként egy fakanál lisztet számítva) pirospaprika 2 evőkanál zsír.

Elkészítése: A paszulyt és a csülköt előző este megmossuk és vízben áztatjuk. Másnap kb. 3 liter vízben lassú tűzön főzzük a paszulyt. Egy másik fazékban főzzük puhára a csülköt annyi vízben amennyi ellepi. Külön főzzük a savanyú káposztát is. A csülköt kivesszük a levéből, a léhez öntjük a megfőtt paszulyt levével együtt. A savanyú káposztát is hozzáadjuk, de előbb leve nélkül. Közben míg összeforr, elkészítjük a rántást. Megsaccoljuk a leves mennyiséget literre, így számítva literenként 1 fakanál lisztet megpirítunk 2 evőkanál - ha kevésnek bizonyul lehet több - zsírban. Ha szép zsemleszínűre pirult, levesszük a tűzről, beletesszük a pirospaprikát, simára keverjük a forró rántásban a tejfölt, felengedjük apránként a tejjel, majd folytonos kevergetés közben hozzáöntjük a forrásban lévő leveshez. Megkóstoljuk, ha szükséges sózzuk, és ha nem elég savanyú, a félretett káposzta főzőlevéből még öntünk hozzá.

 

 (Várom a fotókat az eredményről, ha valaki elkészítené.) :)

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://wezse.blog.hu/api/trackback/id/tr938116198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vajk a Vitéz Várjobbágy 2015.11.27. 12:35:16

Nagyon ötletes. Le a kalappal a polgármester úr előtt.