WéZsé

CSI: Újpest

2016. április 29. 20:39 - Wintermantel Zsolt

Egy rejtélyes tömegsír

20160425_195820.jpgJól halad az új piac építése. Ehhez kapcsolódó feladat a Szt. István tér épületeinek hőellátását szolgáló, szennyvíz hulladékhő hasznosító központ építése is. Kevésbé cirkalmasan fogalmazva, a Városháza közvetlen szomszédságában föld alatti hővezetéket építenek. Aki járt arra mostanában, láthatja is az épület déli oldalát csaknem körbefutó árkot. Ebben az árokban akadtak a kivitelező munkások emberi maradványokra. A hivatalos tájékoztatás szerint "a beruházás megkezdését megelőzően, 2013. évben készíttetett régészeti örökségvédelmi hatástanulmány alapján, a területen és környékén régészeti lelőhely nem ismert, és nem is feltételezhető, így valószínűsíthetően egy világháborús tömegsírt talált a kivitelező." Azóta eltelt néhány nap, előkerült néhány újabb lelet, csak az nem egészen világos, hogy kerültek oda a holttestek.

A helyszínre természetesen először a BRFK Életvédelmi osztályának nyomozói érkeztek, hiszen elsőre csak annyit lehetett tudni, hogy emberi maradványok kerültek elő a föld alól. Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a testek 25-30 évnél - tehát elévülési időnél - régebben kerültek a földbe. Ez azért volt fontos, mert ezzel kizárható volt, hogy a csontok valamiféle "újkori" bűncselekmény következményeként elhunyt emberek maradványai lennének.

Egészen biztossá vált mindez, amikor egy feltehetően orosz katonai zubbonyról származó gomb  is napfényre került. A kérdés tehát az volt: világháborús, vagy 56-os szovjetek maradványait rejti a föld?
Nem, mintha számítana, hisz halottakról vagy jót, vagy semmit, és a kegyelet mindenek előtt való, de helytörténeti, régészeti szempontból azért mégiscsak jelentős különbség van a kettő között.

Újpest itt élő rajongói, hivatásos és amatőr helytörténészek kezdtek rögtön találgatásokba, és igyekeztek észrevételeikkel, emlékeikkel, ötleteikkel segíteni a kutatást. Az általános vélemény volt, hogy 1945-ben Újpesten nem, csak a környéken voltak számottevő harci cselekmények, ide legfeljebb a sebesülteket szállították. Bár az is igaz, hogy egyes források arról számolnak be, hogy a Vörös hadsereg katonái géppuskafészket telepítettek a templom tornyába.

image-d7139b7940e6e387ad00696d2524c87827db1a5f7481640c565b5ee0df9eb7d0-v-1.jpg

1956-ból azonban konkrétan tudni lehet, hogy itt is komoly harcok folytak a forradalmárok, és az akkor már megszálló orosz csapatok között. "Egy olyan visszaemlékezést találtam, ami említi a főtemplom környéki 1956-os harcokat és a temetések nehézkes voltát. Ha a főtemplomnál harcoló orosz katonák közül néhányat megöltek, és a temetőben nem fogadták tetemeiket, akkor a környék egyetlen, nem szilárd burkolatú tere csak az István tér volt, ahol sírt lehetett ásni. Talán úgy vélték, jó helyen lesznek a ledöntött orosz katonai szobor talpazata körül. De ezek csak feltevések. Dr. Varsányi Lajos, a Szent József plébánia (Nap u.) megbízott vezetője a templom Historia Domusában 1956. októbere és november 7-e között naplót vezetett. A november 9-i bejegyzésben ír a városközpontban zajló harcokról, a november 12-i-ben a temetésekről" - hívta fel a figyelmem egy helytörténettel foglalkozó újpesti szakértő, utalva Kadlecovits Géza, In memoriam Újpest 1956 című kötetére.

A feltárás során aztán egyre újabb leletek, bizonyítékok kerültek elő, amelyek immár nemcsak azt tették kétségtelenné, hogy szovjet katonákról van szó, de az is egyre biztosabbnak tűnt, hogy világháborús, tehát 1945-ös eredetű sírról lehet szó. A zubbonygomb után ugyanis felszínre került egy állományjelző, több kitüntetés, cigarettatárca, egy érme (talán pénz) és néhány koporsómaradvány is.

image-ab0df5570295c766d7aada60d0242752d59a67c9727cdf628cc9bcb9263f42c8-v-1.jpg

Mindezek pedig alaposan összezavartak mindent. A kitüntetéseken ugyanis az áll: "Za otvagu", azaz "A bátorságért". A "Bátorságért érdemérmet (Medal za otvagu)" olyan személyek kapták, akik a szocialista haza védelmében tett katonai szolgálataik, a csatában, az államhatárok védelmében vagy életveszélyes katonai műveletek során különleges bátorságot és vitézséget tanúsítottak. A kitüntetést 1938-ban alapították és a Szovjetunió 1991-es összeomlásáig adták. Ez idő alatt összesen 4,569,893 személy kapta meg.
Három különböző változata is ismert: Az elsőt 1938 és 1943 között adták, a második verziót 1943 és 1991 között.  1994-től újra adható, de azóta a CCCP felirat nélkül, ez tehát a harmadik változat.

Az Újpesten talált kitüntetések a szalag alapján egészen biztosan 1943 utáni érmek...de a föld alá kerülhettek akár 1956-ban is.

medal_for_valor_ussr_duel.jpg

Az állományjelző, amely a szovjet hadsereg gárdajelvénye (és összesen 11 gyalogsági és 6 páncélos hadsereg viselte) szintén 1943 utáni, hisz a gárdajelvényt 1943 május 21-e óta használták.).

Egyik sem bizonyítja tehát cáfolhatatlanul, hogy világháborús áldozatokról van szó, hiszen a gárdajelvényt és a Bátorságért érdemérmet is használták a háború vége után is (tehát akár 1956-ban is). A gárdajelvény lehetne esetleg árulkodó, mivel annak két változata ismert, és a kettő közötti apró különbség esetünkben perdöntő lehetne. A háború idején használt gárdajelvény zászlója egyszínű, sima vörös, míg a háború utáni változaton a zászló lobogását stilizáló sötét csíkok láthatók. Ha sikerülne megállapítani a "mi" gárdajelvényünkről, hogy milyen is volt pontosan a zászló rajta, biztosak lehetnénk a dolgunkban (az állapotát tekintve erre sajnos igen kicsi esélyt látok). Addig tehát marad a feltevés: Újpesten világháborús szovjet katonák sírját fordította ki a markoló

Ezt támasztja alá egyébként a sírban talált koporsó (illetve koporsók) is. A feltárás során ugyanis fa, és fémkoporsó maradványok is előkerültek. Ez utóbbi ráadásul egy, üveges nyílással az arc előtti részen. Nem tartom életszerűnek, hogy 1956-ban, a dühös, megalázott és erőszakkal elnyomott forradalmárok akkora figyelmet fordítottak volna rá, hogy az ellenség halottait díszes, üvegezett koporsóban temessék el. Pláne, hogy a testek száma - eddig 16 csontvázat találtak - és a koporsók különbözősége miatt valószínűsíthető, hogy még a hierarchiára is ügyeltek. Az "ablakos" fémkoporsó vélhetően egy tiszté volt, a fa koporsók altiszteké, tiszthelyetteseké lehettek, és bizony voltak olyan tetemek is, amelyeket koporsó nélkül, sőt elhelyezkedésük alapján egyszerűen egymásra hajigálva földeltek el. 1956-ban a tiszteket is hajigálták volna, nem tiszteletlenségből, vagy a kegyelet hiánya miatt, hanem a legyőzöttek elkeseredése, és fáradtsága miatt.

2016-04-25_16_36_11.jpg

Igen ám, de még mindig nem világos, hogy hogyan kerültek oda a holttestek, ha 1945-ben nem volt számottevő harci cselekmény Újpesten. Az egyik magyarázat szerint a környékről az újpesti kórházakba szállított, és ott elhunyt sebesülteket temették el itt. De miért épp itt? Persze, akkoriban - ahogy a helytörténész is írta - ez volt nagyjából az egyetlen olyan hely a városban, amely nem volt lekövezve, tehát "ásható volt". Csakhogy sokkal közelebb, akár a kórház udvarán is eltemethették volna őket. Ennek így csak akkor lenne értelme, ha a már említett géppuskások maradványait találták volna most meg, akik a templomtoronyban teljesítettek szolgálatot, így haláluk esetén logikus lehetett a közeli, egyébként nem kövezett téren eltemetni őket.

A Facebookon azt írta valaki,  hogy "a lelőhely az 1990-ben lebontott szovjet emlékmű helyétől pár méterre van. A szovjetek mindig oda építették az emlékműveiket, ahol tömegsírok voltak. " És ez ismét azt támasztja alá, hogy világháborús áldozatokról van szó, akiket megtiszteltek a tisztességes, koporsós temetéssel, és egy emlékhellyel is. A szakértő azonban arra is felhívta a figyelmem, hogy ebben az esetben viszont érthetetlen, miért temették el velük a kitüntetéseiket is, hisz azokat hagyományosan elküldik a családnak.

Az ügyben tehát egyelőre a sok bizonyíték mellett sok kérdőjel is van. A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának szakértői vizsgálják a sírt, és úgy tudni, hogy talán elég adat gyűlik össze ahhoz, hogy legalább az egyik kitüntetéses áldozatot azonosítsák.

Sietek leszögezni, hogy sem szakértő, sem történész nem vagyok. Ezt a bejegyzést a rendelkezésre álló adatok, és az azok által felvetődött kérdések megismertetése miatt írtam. És, mert - természetesen - rettenetesen izgat ez a történet. Ahogy - gondolom - másokat is. Nekik (is) akartam segíteni ezzel, az emlékek felidézéséhez, hátha előbukkan olyan információ, amely segítheti a "nyomozást".



1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://wezse.blog.hu/api/trackback/id/tr958673638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anastaziija Sztoljarova 2016.05.11. 10:33:05

Tisztelt Polgármester Úr, köszönöm a hasznos információt. A kitüntetéseken lévő számok alapján a Honvédelmi Minisztérium Központi Arhívuma Podolszkban (Moszkva ) pontosan meg tudja mondani a tulajdonosok neveit. Az igazoláshoz továbbítani kell a kitüntetések sorszámait az Orosz Föderáció Nagykövetségére Budapesten, mivel nekik van joguk adatokat lekérdezni az arhívumból. Az így megismert családnevek segítségével azontosíthatjuk a katonai alakulatot és az elhunytak személyét. Feltételezem, Magyarország Honvédelmi Minisztériuma talán már át is adta az adatokat a mi Követségünknek.
forum.patriotcenter.ru/index.php?topic=68250.0
szovjet-katona.ucoz.hu/publ/v_ujpeshte_najdeny_ostanki_15_sovetskikh_voinov/1-1-0-192