Minden évben, Szilveszter környékén előkerül, és napokig, hetekig vita tárgya az éjféli petárdázás, tűzijátékozás. Sokakat szórakoztat, sokakat zavar. Elsősorban azokat, akik kisállatot tartanak. A helyzet az, hogy mindkét félnek igaza van. És mindkét fél a legdrasztikusabb eszközökkel akarja megvédeni az igazát. A legfrissebb, hogy már petícióval akarják elérni a szilveszteri "pirózás" betiltását. A szilveszteri tűzijátékozás egyébként viszonylag egyszerűen betiltható lenne. De egyszerűen nem tiltható be.

A minap épp a hivatalba igyekeztem egy kellemesen elköltött ebéd után, amikor a Szent István tér sarkán, egy kutyasétáltató hölgy megszólított:
- Polgármester úr, én nem értem magát. Olvasom a Facebook-on, hogy a petárdázás ellen szólít fel szilveszter előtt, a kutyások védelmében, aztán meg azt, hogy leteremti a kutyásokat, mert nem szedik össze a piszkot. De ez tényleg szörnyű. Az önkormányzat nem tilthatná be a petárdázást?

Neki is elmagyaráztam, hogy a petárdázás most sem engedélyezett. És a tűzijáték is csak bizonyos időkeretek között. A petárdázás ellen mindig fel fogok szólalni, mert valóban komoly sokkot okozhat az állatoknak az erős hanghatás, ráadásul súlyosan balesetveszélyes is a használójára nézve. Bár erre meg sokan azt mondják: talán meg is érdemli az ilyen, ha leszakad a kezéről ez vagy az. Én ennél jobban féltem embertársaimat is. Még akkor is, ha ostobaságot művelnek. És nem a kutyások, hanem a kutyák védelmében szólaltam fel. A kutyások ugyanis nem kaphatnak tömegesen szívrohamot a szilveszteri robbanásoktól. A kutyák viszont igen. (De félnek, megijednek tőle a kisgyerekek is, és nem szereti több felnőtt sem.)

Előtte-utána

Tény azonban, hogy a kutyás társadalom egy része csak akkor érzi magát a közösség egyenjogú tagjának, amikor az ő érdekei sérülnek. Minden egyéb esetben úgy viselkednek, mintha a társadalmon belül különálló kaszt lennének, akikre nem vonatkoznak a civilizált társas együttélés írott és/vagy íratlan szabályai. És ebben sajnos semmiben sem különböznek azoktól, akik szilveszter környékén már napokkal előre durrogtatni kezdenek az egyébként illegálisan beszerzett petárdákkal, és még újév után is hajigálják a kis zöld rudacskákat.

Vannak persze azok a kutyások (és tapasztalataim szerint hála Istennek ők a többség), akik rendre felszólalnak és tiltakoznak a szilveszteri hangzavar miatt, egyébként pedig felelős állattartóként minden köz- és állategészségügyi előírást betartanak, chip van a kutyusukban, oltási könyvük van és még az ürüléket is összeszedik kedvencük után (amihez egyébként az önkormányzat Nem Nagy Dolog nevű kezdeményezésén keresztül minden segítséget meg is ad). Nos, ők tényleg két tűz között vannak, mert előbb azt érzik, hogy a petárdázók vannak ellenük a durrogtatással, aztán meg azt, hogy még polgármester is a kutyásokat teremti le, a széthagyott kutyagumi miatt. Sietek leszögezni: az említett Facebook poszt NEM róluk, nem nekik szólt.

De mi a fene ez a nagy durrogtatás minden évben? Miért érzi úgy az emberiség jelentős része, hogy tűzesővel kell elbúcsúztatni az óévet és robbanásokkal köszönteni az újat? Honnan ez a hülyeség?

Hát onnan, ahonnan a húsvéti locsolkodás, a Szent Iván éji tűzugrás, a Luca-széke, vagy a Halloween-i töklámpások: a néphagyományból. Az erre vonatkozó etnográfiai ismertetőkből az derül ki, hogy "A népi kalendárium szerint szilveszter az újév első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai, hiedelmei gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek. Az éjféli zajkeltésnek – kongózásnak, csengőzésnek, pergőzésnek – ezen a napon fontos szerepe van. Részben azért, hogy mindenki felébredjen és az új esztendőben szorgalmasan dolgozzon, másrészt azért, hogy a nyáj az újév beköszöntésekor a másik oldalára forduljon. Ezért a nagyobb fiuk végigjárták a házakat, és kolompolással, ostorpattogtatással riasztották fel a jószágot, hogy megforduljon. Úgy vélték ugyanis, hogy ezzel biztosítják az állatok szaporaságát, és egészségét" vagy az, hogy "Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken – így húsvétkor és pünkösdkor is – a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal." (forrás: rafia.hu)

Persze, persze tudom, hogy a tüzeskerék, a kereplő, meg az ostorpattogtatás nem ugyanaz, mint a tűzijáték, de a lényege és a célja (elvileg) ugyanaz. Ha "modernül" akarnék fogalmazni akkor azt mondanám, hogy tűzijáték az ostorpattogás faceliftes verziója. Nem most lett ilyen korszerű a néphagyomány, hanem évszázadokkal ezelőtt. Egészen pontosan akkor, amikor a kínaiak feltalálták a puskaport. Az emberiség azóta durrogtat. És mindig akkor, amikor ünnepel valamit. Nálunk, a feljegyzések szerint, Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix rendeztek először tűzijátékot. Nem újkeletű szokás tehát a rakétázás.

Ezért írtam, hogy viszonylag egyszerű lenne betiltani. Csak egy jogszabály kell hozzá. A jogszabálynak viszont olyannak kell lennie, ami betarTATható. Felvetődött már néhány javaslat, amelyet érdemes lehet megfontolni ls alapjai lehetnek egy szélesebb körű vitának a kérdésben. Például csak hangnyomás méréssel bevizsgált, a megengedett zajterhelést nem meghaladó decibellel robbanó rakéták árusításának engedélyezése. Magyarországon sokáig tiltott volt a dolog, mégis minden szilveszterkor durrogtatott a magyar. Ugyan miért ne tette volna? A világon nincs annyi rendőr, amennyi egy szilveszter éjszakai ellenőrzéshez kellene. Fizikai képtelenség tetten érni az összes tűzijátékozót. Pláne a petárdázókat, akik csak meggyújtják és már el is hajították a durranó rudacskát. Ezért írtam, hogy egyszerűen nem lehet betiltani. És azért is, mert népszokásokat nem szokás betiltani. Akkor sem, ha a kor, és a társadalom réges rég meghaladta azokat. (A bikaviadalok,vagy a pamplonai bikafuttatás ellen is rendszeresen ágálnak sokan. Mégsem történik semmi, mert a hagyomány az hagyomány.)

Ami pedig a kutyákat, háziállatokat illeti: őket egy cseppet sem nyugtatná meg szilveszter éjjel, hogy amit hallanak, amitől rettegve a sarokba, ágy alá bújnak, vagy szűkölve világgá rohannak, egyébként tiltott dolog. A jogszabályok szigorítása, értelmes és betarTATható kialakítása a megoldás, nem pedig a tiltás. Ehhez azonban az kell, hogy a kutyás társadalom ne Szilveszter másnapján, harmadnapján feszülten, indulatosan essen neki mindennek, ami ezzel kapcsolatos, hanem pár héttel, hónappal később, amikor már lecsillapodtak a kedélyek, és mindenki tud higgadtan gondolkodni, olyan javaslatot állítsanak össze, amely a fentebb vázolt jogszabályi szigorítást segíti és lehetővé teszi.

A képek ugyanott készültek, ugyanakkor. Mindenkinek lenne dolga...
(és ez vonatkozik a cigicsikkre, a csokipapírra, a sörösdobozra és a játszótéren felejtett "műsoros" pelenkára is)

Addig azonban célszerű azzal IS foglalkozni, hogy azok, aki jelenleg legálisan beszerzett és legálisan (ám nem túl kultúráltan) használt tűzijátékokkal lődöznek, egyrészt tegyék ezt úgy, hogy tekintettel vannak másokra, másrészt tegyék úgy, hogy a nagy pszeudo-háború végeztével összeszedik maguk után a szemetet és az üres hüvelyeket, csöveket. Közben nézhetik egymást a kutyásokkal, akik viszont összeszedik kedvencük után az ürüléket, és figyelmeztetik erre azon kutyatartó társaikat is, akik nyilvános vécének tekintik a közterületeket. Sőt, akár beszélgethetnének is egymással. Talán a durrogtató előbb és egyszerűbben értené meg a kutyás álláspontját, és a kutyás is megengedőbb lenne a tűzijátékozóval. Kiegyensúlyozottabb lehetne a világ.

És sokkal tisztább is.