Volt egy, de nem volt a miénk. Aztán már nem is volt, de még mindig itt állt. És még mindig nem volt a miénk. Azóta sem tudunk megszabadulni tőle, és még mindig nem a miénk. Pedig Újpestnek uszoda kellett. És jöttek az ígéretek éveken keresztül, hogy felújítják, rendbe hozzák, de nem történt semmi. Aztán úgy döntöttünk, nem várunk másra!

Gyermekként, tiniként rendszeres látogatója voltam az Újpesti Uszodának. Ennek a szocreál borzalomnak, amit azért nagyon szerettünk. Ahová egyenesen a Szecskából érkezett a gyógyvíz, egy csövön. Iskolával, vagy csak úgy a barátokkal hétvégi, délutáni programként, gyakran megfordultam ott.  Minden alkalommal rácsodálkoztam a gigantikus fali díszre a híres Barcsay mozaikra. És ezekre a piros, ma retrónak, akkoriban (is) rondának nevezett ülőalkalmatosságokra.

És sosem értettem, hogy lehet egy ilyen szép és művészetileg is értékes mozaik elé betenni egy ilyen rusnya piros műbőr izét. Persze gyerekként még a mozaiknál is jobban érdekelt az izgalmas, neonfényben fürdő másik "fali dísz": a négy vagy öt szendvics, csoki és italautomata.

Aztán bezárták és mi, újpestiek uszoda nélkül maradtunk. Teltek-múltak az évek és Budapest egyik legnagyobb kerülete hiába várta, hogy Budapest lépjen. Hogy visszaadja az uszodánkat. Közben az épület lassan, de biztosan pusztulni kezdett, míg végül teljesen elsorvasztották. 2007-ben még elvileg működőképes volt, a főváros vezetése mégsem tett semmit a megmentéséért. Tudatosan? Figyelmetlenségből? Hozzá nem értésből? 

 A daru az Árpád út Rózsa utca sarkán lévő panelházat építi. A Patyolat mögött látszik a terület, ahová végül megépült a régi uszoda. A fekete-fehér képen még az SZTk is látszik a háttérben, amely szintén az újpestiek akaratának és a közösség összefogásának eredményeként újult meg.

2010-re ott tartottunk, hogy volt egy használhatatlan, statikailag is veszélyes épületünk, amelyet csak dózer segítségével lehetett volna felújítani.Ehhez azonban a minimum feltétel az lett volna, hogy a terület Újpesté legyen. Máig sem az.

Aztán jött az Újpesti Párbeszéd. Ezt a kezdeményezést éppen azért indítottuk,hogy a helyiek, közvetlenül is beleszólhassanak közös lakóhelyünk fejlődésébe. Hogy az újpesti közösség részese legyen és részvételével alakíthassa Újpest jövőjét. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy immár írásban, papíron is nyilvánvaló volt: Újpestnek uszoda kell. Nem vártunk tovább másra. Különösen a Fővárosra nem.

Van mire büszkének lennünk, ha az új uszoda mellett megyünk el, vagy - ami sokkal hasznosabb - benne úszkálunk. A HALO-t ugyanis a közösség teremtő ereje hozta létre és formálta olyanná, hogy - a fanyalgók legnagyobb bánatára - a Fürdőszövetség négy csillaggal tüntette ki, sőt, legutóbb még építészeti  nívódíjat is kapott.

Modern, szép, tiszta, korszerű, és "lila" energia fűti. A tervezéskor ugyanis szempont volt, hogy a létesítmény környezetbarát legyen. Így a Városi Uszodát földhő, azaz geotermikus energia működteti. Csakhogy Újpesten nem emlegethetünk zöld (!) energiát. Így lett nekünk saját, lila energiánk :) Arról, hogy a fűtés elég hatékony, magam is meggyőződhettem a megnyitón, amikor a jelen lévők (köztük például Erdei "Madár" Zsolt, Martinek János, sőt még Újpest jegyzője is) örömükben a vízbe hajítottak. :)

Ez az, amiért érdemes dolgozni. Ez az, amitől jó érzés újpestinek lenni. Amikor a közösség teremtő ereje ennyire nyilvánvaló eredményekhez vezet.