Ez a menzás sztori nem hagyott nyugodni. Ahogy több kollégámat sem. A Facebookon kialakult ádáz vita hatására úgy döntöttem: személyesen tapasztalom meg a megújult iskolai kosztot. Névtelenül, titokban, épp, hogy nem álruhában, mint Mátyás király. A tapasztalatokról, élményekről pedig naplót írtam. Az elmúlt hetekben azért én is belenéztem a "Konyhafőnök"-be, így igyekeztem elkerülni az óhatatlanul rám (és a fél országra) ragadt szakzsargont, és nem telepakolni a bejegyzést pörzsanyaggal, textúrával, újragondolással, vagy túl- illetve alulkészültséggel. :) Íme tehát az én kedves naplóm, és az egy hetes menzatúra története.

Hétfő, Csokonai Gimnázium

Öt fővel indultunk az első "bevetésre".

A menü:

• Daragaluska leves
• Lencsefőzelék sült hússal
• Gyümölcs

A leves alapvetően jó, kellően tartalmas. A látványt picit rontja a szecskára vágott répa, ami viszont friss, nem fagyasztott. Megtudtam, hogy azért darabolják különböző méretűre és formájúra, mert így látszik, hogy friss a zöldség. Szerintem karikára vágva gusztusosabb lenne. A karalábé helyenként fás, de ez ilyenkor ősszel azért nem akkora csoda. Talán ha egyben főznék bele az íze miatt, de tálalás előtt kivennék belőle...
A galuska jó, egy picit morzsalékos, mondanám, hogy grízes, de hát grízgaluskáról beszélünk, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy nem teljesen homogén, kicsit szétmállós, amitől zavarosnak tűnik a leves. Az én felfogásomban egyébként a daragaluska jóval nagyobb méretű.
A bors kiérződik, ötből ketten mondták azt, hogy egy picit lehetne sósabb. Szerintem nem.

A lencsefőzelék kifejezetten finom volt, mindenkinek bejött.
Egy kis tejföl mehetett volna rá, volt, aki szerint sok, valaki szerint kevés ecet volt benne, ez teljesen szubjektív. Én nem rajongok az ecetért főételben. Szerintem az salátába való (na jó, azért a fondanhoz, és a buggyantott tojáshoz megbocsátom :) ).
Szép szelet, majdnem 5 dekás karajt, szinte színhúst kaptunk, puhára sütve, ami ízletes volt.

A gyümölcs Alexander körte volt. Egészséges, szép, nem ütődött, nem rohadt, finom. Minden harmadik gyerek vette csak el. (Halkan elviccelődtünk azon, hogy ha tudnák, hogy mi ettük az ételt, talán egy kis "felnőtt" körtét is kaptunk volna.)

Első napra igazán kellemes meglepetés volt, őszintén szólva magam is rosszabbra számítottam. Kíváncsi vagyok a folytatásra.


Kedd, Fóti úti angol tagozatos iskola

A kajakommandó négy főre apadt ideiglenesen.

A menü:

• Fokhagyma krémleves pirított kiflikarikákkal
• Lecsós csirkemáj rizzsel

A leves kicsit híg, ahhoz képest, hogy krémleves szerepel a menüben. Ebben az iskolában a tálalási sztenderd az, hogy négy gyerek kap egy tálban levest, és ők szednek maguknak. A mennyiség megfelelő volt. Mármint a tálban. A tányérba kerülő mennyiséget ugyebár ki-ki maga választotta meg. Mindenesetre jutott mindenkinek elég. A kiflikarika inkább szárított volt mint pirított, és semmiképpen nem lett volna szabad tálaláskor belerakni a tálba,  mert az egyébként is híg levesben teljesen szétázott. Külön tányéron kellett volna adni.
(Étkezés után azért "meginterjúvoltuk" a konyhás nénit, aki megmutatta a tálkát, hogy aki kéri annak külön adják a karikát. A tapasztalat azt mutatta hogy erről a gyerekek nagy része valószínűleg nem tudhat, mert szinte senki sem kérte így.)
Összefoglalva, a levest inkább átlagosnak mondanánk, de fogyasztható volt. Egy picit lehetett volna intenzívebb ízű, de nem a só hiányzott belőle.

A csirkemáj kifejezetten ízletes, szaftos, jól főtt volt. A köret jó minőségű puhára főtt, de pergős rizs, és nem állt össze csomóba, mint a csiriz. A velünk együtt étkező gyerekek jelentős része csak szaftot evett rizzsel, mondván nem szeretik a májat, otthon se szoktak enni. Mondtam nekik, hogy nem tudják mi a jó. Azt mondták, hogy igenis tudják. A máj nem az . :) A szomszéd asztalnál ülő négy gyerekből három a kérésünkre megkóstolta a májat, negyedikük kategorikusan elutasította a tesztet. A többieknek sem az ízével, hanem az állagával, magával a májjal, mint alapanyaggal volt bajuk. Pedig személy szerint én repetáztam volna.
A máj általában nem a gyerekek kedvence, s hogy miért van ennek ellenére az étlapon, arra nagyon egyszerű a válasz: az előírások szerint egy héten egyszer kell belsőséget adni a gyerekeknek.
Az adag az előírtnak megfelelő volt.

Szerda, Károlyi István 12 évfolyamos Gimnázium

Alsós adag, ismét 5 fős ítészgárdával.

A menü:

• Zöldborsó leves, galuskával
• Párolt csirke vadas szósszal, tésztával

Szintén tálban, magunknak szedős tálalásos módszerrel, megfelelő mennyiségű levest kaptunk (maradt is még bőven), amiben elegendő zöldborsó és elegendő galuska volt. Mind a borsó, mind a galuska jól készült, a borsó nem volt kemény, a galuska nem volt ragacsos, szétfőtt, vagy ahogy mifelénk mondják: nyacska. Viszont nagyon erős volt a gyanúnk, hogy konzerv borsó volt, aminek még a levét is felhasználták, így viszont kellemesen édeskés volt a leves.
Nekem egy kis friss zöldfűszer hiányzott róla, de ez már extra kívánalom, sőt a saját kislányom tuti nem ette volna meg ha valami extrán zöld dolog van rajta, pedig kifejezetten finom volt.

A második fogásnál a tésztát jól főzték meg, se nem volt kemény se nem volt nyacska, de azért ne képzeljenek olaszos, al dente spagettit. A hús puha volt, a mártás ízletes, egy picit édeskés, nekem ízlett. Attól tekintsünk el, hogy csirkéből vadast készíteni mekkora szentségtörés, iskolai menzáról beszélünk, nem a Megyeri csárdáról. :)
A hús kevés volt, de hát alsó tagozatos adagot kaptunk, és ilyen megvilágításban éppen elégnek tűnt a mennyiség. Néhány tányéron. Merthogy bizony volt olyan kiadott adag, amelyen összehasonlítva a többivel, kifejezetten kevés volt a hús. Ez pedig egyértelműen bosszantó tálalási hiba.

(UPDATE! (a korrektség kedvéért)!!! Hirmann László, a Károlyi Gimi igazgatója arról tájékoztatott, hogy  megkérdezte a konyhai személyzetet, hogyan lehetséges az, hogy az egyik tányéron csak mártás volt a tésztán, hús nélkül. A konyhás néni elmondta, hogy a kislány kérte így, mivel ő nem eszik húst. "Harmadikos kis lélek: elfelejtette, hogy egy konspiráció részese, és nem magának kéri ki az ebédet." - írta az igazgató úr. Nem tálalási hibáról van tehát szó, utólag is bocs a konyhás nénitől. Számunkra is tanulság, hogy ha elvárjuk, vagy természetesnek tekintenénk a gyerekektől, hogy ilyen esetekben reklamáljanak, mi miért nem tettük meg? Sajnos azonban az az igazság, hogy egyikünknek se jutott eszébe, hogy odamenjen a tálalóhoz, és megkérdezze a személyzettől, hogy hol a hús a tányérról. Pedig ez sok félreértést, és kellemetlen szájízt megelőzhetett volna.)

Édes közjáték volt, amikor jöttünk már kifelé a folyosón, hogy a velünk szembe érkező gyerekseregben valaki, meglátva minket,  jól hallhatóan megjegyezte: "ajjaj, itt már megint valami ünnepség lesz" :)

A szerdai nap egyébként más szempontból is emlékezetes marad. Kaptam ugyanis egy üzenetet, amelyben egy anyuka azt írta, a gyereke szerint "amikor a polgármester bácsi eljött a menzára enni a levesből, akkor olyan finom volt, mint még soha, de másnap már megint nem lehetett megenni". Pedig a "stratégia", és az általunk kidolgozott rendszer alapján ez lehetetlenség volt. Hirmann igazgató úr fent idézett levele is azt mutatja, hogy valóban nem tudott róla senki, hiszen nincs az a konyhai dolgozó, aki ne tett volna dupla húst a tányérba, ha tudja, hogy a városvezetésnek lesz. Még akkor sem, ha a gyerek kifejezetten nem kéri a húst :) Mindig előző nap rendeltük meg a kaját, álnéven szereplő gyerekeknek, így a cég nem tudta mikor, hová megyünk. Az ételt beépített gyerekek kérték ki, a konyhások sem tudták, hogy nekünk lesz. Ráadásul, ugye "másnap" is mentünk kóstolni. Erős a gyanúm, hogy a gyermekek "leveszik", ami körülöttük zajlik. Hallják a vitát a menzáról, azt egyébként is "trendi" szidni, hallják a híreket a menzareformról pro és kontra, apuka tréfás megjegyzését, hogy "a menza az én koromban is sz@r volt", meg hát, hogy ha "nagyfejű politikus" érkezik, akkor nekik biztosan jobbat főznek. Érdemes lehet erre nekünk szülőknek, de a pedagógusoknak, konyhás néniknek, közszereplőknek is odafigyelni, mikor, mit, hogyan mondunk, mert azokból a gyermek saját tapasztalata mellett, a másoktól átvett, nem saját előítélete is kialakulhat.
Íme az álgyerekek álnévsora. Az utolsó név a Konyhafőnök-fertőzés következménye :) Viszont legalább igyekeztünk stílszerűek lenni. :)

Csütörtök,  Bajza József általános iskola

Immár hat fővel "támadunk"

A menü:

• Tarhonya leves
• Brokkolifőzelék sült virslivel

Szintén tálban tálalásos módszer, megfelelő mennyiségű leves, a zöldség ugyanúgy szecskázva, mint máshol. Ez akkor sem tetszik, ha már tudom az okát. Pláne nem értettem, hogy minek a tarhonyalevesbe zöldség. Felvilágosítottak, hogy többek között épp azért tarhonya és nem lebbencsleves, mert zöldség is van benne. A tarhonya egyébként túlfőtt egy kicsit.
Az ízét erősen elvitte a bors, talán kicsit megborulhatott a borsos edény, amikor fűszerezték. Nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne a "szabvány" íz. Ráadásul egy egészen enyhén savanykás ízt is éreztünk, amit nem tudtunk megfejteni, hova tenni. Eddig ez a leggyengébb leves, de még mindig nem az ehetetlen kategória. Egyáltalán nem.

A brokkoli az eddigi legelőítéletesebb étel, tipikusan az a fajta, aminél elsőre le kell gyűrni a látványt és az ellenérzéseket. Többen közülünk is részletes beismerő vallomást tettek, miszerint náluk teljesen hiányzik az otthoni étrendből. Mondjuk én szeretem. A gyerekek pedig kb. ilyen arccal néztek a brokkolifőzelékre:

Az egészben hagyott brokkolirózsák és a kisebb aprólék formájában lévő brokkoli is jól meg volt egyébként főzve. A zöldség miatt kicsit édeskés ízt jól kiegészítette a fokhagyma, amivel fűszerezték. Tényleg egészen kellemes étel.
Csak hát fokozottan érvényes rá az, hogy nem a külcsín, hanem a belbecs a lényeg. Lehet, hogy érdemes lenne a brokkolival nem főzelék, hanem mondjuk krémleves formájában próbálkozni és durván elhallgatni, hogy miből van. :)
A virsli meglepően jó minőségű volt, amit ráadásul tisztességesen meg is sütöttek. Nem volt félig nyers és nem volt szúrósra száradt sem. Még be is volt irdalva, ami azért kiemelendő, mert elgondolkodtam azon, mennyi meló lehet az ételkészítők konyháján nem tudom pontosan mennyi, de sokezer virslit bevagdosni? És mennyi időbe telhet?
Szomszéd asztali tapasztalat: hat gyerekből 4 ki sem kérte a főzeléket csak a virslit, amit kenyérrel (teljes kiőrlésűvel) ettek. Viszont a másik kettőből akik kérték, az egyikük még repetázott is.

Péntek Szűcs Sándor általános iskola

Ismét hat fővel. Ez azt bizonyítja, hogy nem rossz a menzakaja, hiszen egyik kollégám se fogta menekülőre a dolgot időközben. Pedig nem volt kötelező ebben részt venni. Isten bizony nem történt volna semmi, ha ellentmondanak a polgármesteri szónak. Jöttek maguktól, és ez sokat elárul. Vagy a menzakosztot szeretik, vagy engem. :)

A menü:

• Csirkebecsinált leves
• Túróstészta
• Gyümölcs

A leves nevétől most tekintsünk el. Régi, hagyományos magyar kaja, akármilyen hülyén hívják is.  A már megszokott szecskára vágott sárgarépa, plusz karalábé, fehérrépa és zöldborsó. Na meg csirkemell.  Néhány szem galuska volt csak benne, ami talán egy picit jobban is megfőtt mint kellett volna. Persze ez csak néhányunkat zavart, ugyanis volt olyan akinek egyáltalán nem volt a levesében galuska...
Az utolsó napra megállapítottam, hogy van egy sztenderd íz amely a fokhagyma krémlevesen illetve a zöldborsólevesen kívül mind a három levest jellemezte. Nem tudom mi okozta, mitől van, de igyekszem majd kideríteni

A túrós tészta normálisan volt megfőzve, a tejföl és a túró teljesen rendben volt.  Pont ugyanolyan, mint amit otthon is eszünk. Szóval semmivel sem rosszabb, mint az átlagos hétköznapi, "bóti". Volt, akinek nagyon hiányzott róla egy kis porcukor. Nekem speciel a jó kis szalonnapörc hiányzott. És még valami más is: a héten nekem ez volt az egyetlen kaja amelyből hiányzott a só. De nagyon. Ez nyilván a szigorú jogszabályi előírás miatt van.

Az viszont, hogy hidegen kaptuk meg az ételt, egyértelműen technológiai vagy tálalási hiba.

Gyümölcsként alma volt ládában kirakva, aki akart, vett belőle. Alig valaki nyúlt hozzá, pedig szép, egészséges gyümölcsök vigyorogtak ránk a ládából. Mi vettünk belőle: ropogós, friss, zamatos almával "fojtottuk le" a heti menüket.

Az egy hetes inkognitó menzakörút során világossá vált számomra, hogy sokkal több az előítélet menza ügyben, mint azt a valóság indokolná. Persze a menza korántsem tökéletes, most is találtunk hibákat, mégiscsak több ezer fős közétkeztetésről van szó, ennek ellenére megengedhetetlen, hogy egy kitálalt étel hideg legyen, vagy hogy akárcsak egyetlen gyermek ne kapja meg az előírt adagot! Az ízlés, a "nem tetszik", az "otthon sem esszük ilyet", a "meg sem kóstolom" viszont szubjektív kategória, azt a menza egyedül nem tudja kezelni.

Ami pedig az egészséges táplálkozásra irányuló törekvéseket illeti, nyugodt szívvel állíthatom, hogy a gyerekek nem esznek rossz ételeket. Legalábbis Újpesten nem. Megtapasztaltuk személyesen, kipróbáltuk a hétköznapokban, felhajtás és bejelentés nélkül. Nem kívülállóként mondok tehát véleményt, pontosan tudom, miről beszélek.

Várom viszont továbbra is a javaslatokat a menü színesebbé, izgalmasabbá, gyerekközelibbé tételére a menzareform@gmail.com címre.

 

Módszertan:
Az ételeket előállító cég nem tudhatta, mikor, hova megyünk, mert mindig előző nap rendeltük meg a kaját, álnéven szereplő gyerekeknek. Az ételt beépített gyerekek kérték ki, így a konyhásnénik sem tudták, hogy nekünk lesz, mi már csak akkor mentünk az étkezőbe, amikor már az asztalon volt az étel. Nem a gyerekek elől ettük el tehát az ebédet és mindet külön kifizettük!