Hetek óta böngészem a világhálót, és osztok meg érdekességeket különleges piacokról a világ minden tájáról. Piaclázban égek - szoktam mondani, ami nem csoda, hisz Újpest ismét nagy horderejű változás előtt áll: a város "középpontja" (nem geometriai, "csak" szociológiai értelemben) gyökeresen átalakul. A piac új épülettel, hatalmas nyílt terekkel és közösségi funkciókkal bővül. Ilyenkor pedig az ember - különösen döntéshozóként - elgondolkodik azon, mit jelent majd ez Újpest, szűkebben pedig a saját életében.
Körülnéztem a neten, és egy csomó érdekes piacra leltem. A buzzfeed.com-on például megtalálható egy lista a világ 35 legkülönlegesebb piacáról (büszkén jegyzem meg, köztük van a Fővám téri Nagycsarnok is :) ). Köztük például a Seattle-i Pike Place Market, ahol a halárusok bámulatos ügyességgel hajigálják egymásra a lazacokat hosszú métereket átívelő dobással. De itt található a legelső Starbucks kávézó, és a - számomra legalábbis - kevésbé vonzó Gum Wall, egy szép, színes, tiritarka gumifal - használt rágókból...(tavaly novemberben, a fal megóvása érdekében véglegesen és teljesen lemosták az egészet. A munka november 13-án fejeződött be. November 15-én megjelent az első rágó a letisztított felületen... a városi folklór az városi folklór, mese nincs.)
Ugyanezen a listán persze ott szerepel a santiagoi (Chile) Mercado Central is, ahol tömény halszag lehet, mert főként a tenger adja a portéka nagy részét. Hogy mitől különleges? Az éttermektől, amelyekben ott helyben készítik el a majdnem ott, helyben fogott zsákmányt, és attól, hogy maga az acélszerkezetes épület nekünk, magyaroknak olyan, mintha a Nyugati pályaudvar alakult volna át piaccá. A brazíliai Sao Paulo-i Mercado Municipal, a színes katedrálüvegeivel meg éppenséggel olyan, mint egy templom.
De megtalálható itt a fentiek csillogásától, vagy eleganciájától merőben eltérő, nyüzsgő Fűszerbazár, ahol egy kollégám szerint aki már járt ott, "olyan tömény illat van, hogy rá lehet könyökölni."Még kevésbé "európai" a Chandi Chowk piac az indiai Delhiben, ahol minden más piacnál több marhahús található. Két apró gond van velük: egyrészt "eredeti, bontatlan csomagolásban" vannak, másrészt hozzájuk sem lehet érni, mert ugye Indiában a tehén szent állat. Annyi van belőlük tehát, hogy alig lehet tőlük közlekedni a sok gabonás- fűszeres zsák mellett strandpapucsban és másodlagos higiéniájú szoknyákban ücsörgő kofák között.
A buzzfeed felsorolásában nem szerepel, de egyetlen szám miatt mégiscsak említésre méltó, a kínai Kashgar piaca, amely tényleg csak akkor tekinthető vásárlásra alkalmas helynek (nekünk, nagyképű európaiaknak), ha semmi más nem számít, csak a portéka. A Kashgar piac ugyanis a szabad ég alatt a porban, sárban működik. Viszont napi (!) kétszázezer (!!!) látogatója van.
Amikor az első plázák megnyíltak a fővárosban (épp a szomszédban, a Váci úton létesült a legelső) sokan félteni kezdték a kiskereskedőket (joggal) attól, hogy a hatalmas, hipermodern, minden szempontból kényelmes bevásárlóközpont elveszi a piacaikat. Hogy a körúti kis üzletek vásárlói nem a kis, családi butikban vásárolják attól kezdve a divatholmikat, hanem a plázák csillogó (és drága) store-jaiban.
Ugyanez igaz a kiskereskedői, termelői piacokra is, amelyek pedig az egyre-másra szaporodó hipermarketek miatt kerültek veszélybe. A félelmek jogosak voltak, sok kiskereskedő kényszerült lehúzni a rolót, ám sokan megmaradtak, s működnek azóta is - megújulva, felfrissülve, a konkurencia által "kikényszerített" ráncfelvarrások után. A minap a körúton sétáltam és bizony azt láttam, hogy tele van. Boltokkal és emberekkel. És persze kávézókkal, bisztrókkal, éttermekkel.
S, hogy mi köze mindennek az újpesti piachoz? Ugyanaz, ami az összes többihez, szerte a világon. A piac ugyanis különleges hely. Különleges, mert emberközeli. A piac közösségi tér, ahol az emberek közvetlen kontaktusba kerülnek egymással. Közvetlen, emberi kontaktusba. A plázában a körömreszelgető fiatal lánykák a kassza mögött már akkor sem emlékeznek a vevőre, amikor az még egyik lábával a küszöbön belül van. A piacon a jó kofa, a vérbeli kereskedő névről ismeri a vevőket, tudja mit szeretnek, mit nem, az érett körte a kedvence, vagy a kicsit keményebb, ropogósabb, tudja a nevüket és az unokák nevét. Mindent, vagy legalábbis majdnem mindent. Mert piacra nem pusztán bevásárolni jár az ember, hanem azért, hogy a nagyvárosi, elidegenedett dzsungelben családias közegbe kerüljön. Falun ez természetes, a méretek miatt. Néhány száz, néhány ezer fős településeken ismerik egymást az emberek. A milliós nagyvárosban csak azok ismerik egymást, akik a piacon is ismerik egymást. Talán túlzás, de a piac a falu a városban. A közösség helye.
S, hogy ez mennyire igaz az újpesti piacra, arra álljon itt egy személyes példa: tavaly nyáron, talán kora ősszel, a kedvenc hentesemnél vásároltam vasárnapi ebédnek valót (igen, Újpesten a piac vasárnap is nyitva lehet). Csirke volt a családi étlapon, leves és göngyölt, töltött csirkemell "formájában". Ezt persze el is mondtam a hentesnek, mert ő persze megkérdezte, hogy mi készül majd az egész csirkéből. Aztán, ahogy ez a piacokon lenni szokott kedélyesen eldiskuráltunk gasztronómiáról, ételekről, jó borokról, fociról, politikáról (naná) és minden egyébről, ami Újpesten az embereket foglalkoztatja. Amikor hazaértem rémülten láttam, hogy a kimerítő eszmecsere nem várt, a család ebédjét nagyban befolyásoló következményekkel járt.
Ottfelejtettem a csirkét!!!!
Rohantam vissza a henteshez, aki mosolyogva nyújtotta át a csomagot: a feldarabolt, megtisztított csirkét, mert ha már úgyis otthagytam, és úgyis tudja mi készül belőle, feldolgozta nekem, hogy azzal már ne kelljen otthon bajlódni. Életemben olyan szép csirkemellfilét nem láttam még. Mert a mi piacunk ilyen. Mikroközösség, ahol odafigyelünk egymásra. Mert a hentes megtehette volna, hogy ad egy csirkét, amikor kérem, és már fordul is a következő vásárlóhoz. De ő megkérdezte mi lesz nálunk az ebéd. Odafigyelt rám, a vevőre (nem, nem a polgármesterre!).
"Polgármerster úr! Mi lesz ezzel a sok szerencsétlen kereskedővel, ha felépül az új piac?" - szólít meg vásárlás közben egy 50-es férfi. Sokan aggódnak a piacért, épp az ilyen dolgok miatt. Hogy az átalakítás, a felújítás, a bővítés és az új funkciók majd éppen ezt a közösségi érzést, az egymásra odafigyelést, a társadalmon belüli minitársadalmat, tehát a piac LÉNYEGÉT ölik majd meg. Attól félnek, hogy eltűnnek a mosolygós hentesek, hogy a töpörödött nénikék asztalait csillogóan steril portálok váltják majd fel, hogy a régi, ismerős arcok helyett új, idegen arcok néznek vissza rájuk. Ettől mindenki tart. Nekem is eszembe jutott annak idején, amikor a piac felújítása, átépítése szóba került. És az Újpesti Párbeszédben is hangsúlyosan jelent meg az igény, hogy a piac megmaradjon olyannak, amilyen most. Hangulatosnak, illatosnak, zajosnak, emberinek.
Tényleg! Az illatok. A legjobban azt hiszem épp azt szeretem a mi piacunkban, hogy csukott szemmel megmondja az ember, hogy épp hol jár. Az illatokból. Hogy a pékség mellett halad épp el, mert ropogós kenyérillat csapja meg az orrát, vagy a zöldségeseknél jár, mert édes, zsíros földszagot szippant be, a hentes környékére keveredett, mert füstös, sós levegő veszi körül, vagy a pecsenyések sorára tévedt. Hogy ez utóbbit mi jelzi az orr számára, az leírhatatlan, mert kevés rá a jelző :) Szóval ettől félnek sokan, hogy ez elvész az új csarnokkal. Nem fog. Külön figyelem irányult arra a tervezéskor, hogy megmaradjon a hagyományos piaci jelleg. Csak épp lesz parkolóhely (még több), fűtés, hely a rakodáshoz, és tisztaság, rendezettség. A piac a miénk marad, tehát olyan lesz, amilyennek mi szeretjük. És az árak is olyanok maradnak, mert továbbra is önkormányzati kezelésben marad a piac. Csak azért, mert korszerűbb és kényelmesebb, nem lesz drágább is.
A városnak ugyanis fontos, hogy a piac ne veszítse el közösségteremtő, közösségformáló funkcióját, és az abban rejlő erőt. Ezért is szervez a Piacfelügyelőség és az önkormányzat piaclátogatásokat újpesti ovisoknak. Mert azt szeretnénk, hogy a jövő nemzedék is "piacos" generáció legyen, akiknek a piac nem valamiféle avítt múltbéli csökevény, hanem egy izgalmas és jó hely, ahol találkozni, jókat enni, inni, szórakozni és nem mellesleg még bevásárolni is lehet. Az ovisok imádják. Nem csoda ez persze, hisz a pékség például "bevonja" őket a munkába, se egy-egy látogatás után a maguk gyúrta, formálta péksüteményekkel térnek haza. Ők - remélem - már tudják, hogy a piac jó hely. És elmondják majd barátaiknak, elmesélik majd osztálytársaiknak, és majd egyszer, sokára, ráveszik a párjukat, hogy a vásárlást a piacon intézzék. Mert nekik ez már természetes lesz. A jövendőbeli meg kap valami újat, érdekeset a kapcsolatba, és valami új, érdekes élményt Újpesttől.
És megmarad a Piac Placc is. A bolhapiac továbbra is várja majd hétvégenként az újpestieket, és a nagyrendezvények is ugyanott szórakoztatják majd a közönséget. Illetve majdnem ugyanott. Mert az új csarnok felépülése után, a területrendezés befejeztével nagyobb, kényelmesebb területen várja majd az újpestieket a Találkozzunk többször sorozat.
