Már csak pár óra és véget ér ez az év. Mozgalmas volt, ahogy a többi is előtte. Épp virslit, lencsét, kenyeret vásároltam a piacon, amikor belém hasított a gondolat, hogy ez az utolsó ilyen évvége.

- Polgármester úr! Láttam az idei videóját a Facebook-on. Megint "mikkermakkeres" lett - szólít meg egy kötött sapkás, farmernadrágos fiatalember, miközben a húsosnál böngészem a kínálatot. - Azért jó, hogy a piacot is belevette - teszi hozzá, és én arra gondolok, hogy lám, alig két hete ugyanígy bóklásztam itt, és válogattam a karácsonyi vacsora alapanyagait, amikor nekem is az ötlött az eszembe, hogy jövő ilyenkor már mindez nem lesz. Vagy nem így lesz. Mert - ha minden jól megy - jövő karácsonykor már az új csarnokban vásároljuk a halat a vacsorához, az új standoknál válogatjuk a lencsét az újévi szerencsehozó ételhez.

Újpest élete olyan, mint a forgószél. Állandóan változik, kavarog, és valahogy soha nem marad utána olyan semmi, mint volt. Csak a forgószél rombol. Újpest viszont ezzel a pörgéssel-forgással egyre szebb, élhetőbb, otthonosabb lesz. Persze mindig akadnak, akik félnek, akik nem szeretik a változást. Igaz, hogy a régi piac kényelmetlen, korszerűtlen, irdatlanul magas a rezsije, de azt szokták meg, ezért semmi, ami az új csarnokkal kapcsolatos, nem jó nekik. Ha huszadszorra is megnyugtatunk mindenkit, hogy  a kereskedők számára végre 21. századi feltételek állnak majd rendelkezésre, mint a régi piacon, akkor azzal jönnek, hogy az építkezés zajos, poros, és kivágtak két-három fát. Ez igaz, de építkezés majd akkor nem lesz zajos és poros, ha a piacot LEGO-ból építjük. A fák kivágása pedig szükséges volt, mert a környezetbarát hőközpont építése miatt szükség volt a helyre. Egyébként természetesen majd ültetünk helyettük újakat. De ez fel sem fog tűnni, amikor készen lesz a tér rendezése is. Gyönyörűbb közösségi tér ugyanis nem lesz sehol a városban.

A forgószél pedig forog, pörög és amerre jár, megváltozik a környezet. Hiába félelmetes egyeseknek, csak halad tovább. Idén az Ugró Gyula parkban járt, a Semsey parkban feltúrt mindent, és mire elvonult új gyep, sétány és rekortán futópálya marad a helyén. A Kunhalom utcában rekordsebességgel "hozott létre" egy vadonatúj körzeti orvosi rendelőt a semmiből. A Rózsavirág térre pedig befújt egy közterület megújítási NÍVÓ-díjat. Az új plébánia, korábban pedig a Halassy uszoda is gazdagabb lett egy-egy építészeti NÍVÓ-díjjal.

Nyáron a Szent István térre is besodort egy óriás kivetítőt, egy Bajnok Teraszt, pecsenyések illatát, hűsen párolgó fröccsöket és harmatcseppes söröskrigliket. Esténként pedig messze repítette a szurkolás hangjait. Mindenütt az hallatszott: az éjjel soha nem érhet véget. Az újpesti forgószél idén is óriás homokozót varázsolt a Városháza mellé, ahová egyébként ezúttal még több szabadtéri sportjátékot is odafújt. És a tomboló, viharos szél ehhez a rendezvényhez is odafújt egy nemzetközi kitüntetést.

Na és persze ez a szél sodorta a rendezvények hangjait, tavasztól egészen év végéig. Mostanra azonban ideiglenesen, egy kis időre elcsendesült, hogy tavasszal újra feltámadjon, és újabb változásokat, megújulásokat hozzon Újpestre.

Jövőre, ilyenkor, amikor visszatekintünk a ma még előttünk álló időszakra, remélem ismét a forgószélre asszociálhatunk, mert Újpest nem áll meg. Megy előre, és változást hoz magával.  Én pedig jövőre is a mi, saját piacunkon fogok elmélkedni a múltról és a jövőről, és jövőre is a halas, vagy a húsos, vagy a Lipóti előtt fogok beszélgetni az újpestiekkel. Egy szebb, kényelmesebb piacon, ahol már nincs por, nincs zaj, és a fák is szépen nőnek a környéken.

Most, hogy ideiglenesen beállt a szélcsend, nincs más dolgunk, mint búcsúzni. Elköszönni 2016-tól, és üdvözölni az Új Évet. És külön elköszönni a karácsonyi díszbe öltözetett régi piactól. Mert így már nem látjuk többet.