Szívügyem mindent megtenni az Újpestért, de a címer megváltoztatása kizárólag a tulajdonoson múlik. Erről beszélgettünk nemrég a 888.hu újságírójával.

Pörge Béla: Köztudottan lokálpatrióta. Mióta szurkol az Újpestnek, mióta jár meccsekre?

Wintermantel Zsolt: Hatéves koromban költöztem Újpestre a családommal, tehát nem vagyok tősgyökeres újpesti, de ahogy mondani szokták, mióta az eszemet tudom, újpesti vagyok. Édesapám nem volt focirajongó, így nem tőle szívtam magamba az Újpest szeretetét, pedig akkor talán láthattam volna a nagyokat játszani. Középiskolás koromban kezdtem el meccsre járni, így az 1990-es bajnoki címet élőben láthattam.

Pörge: Van kedvenc játékosa, kedvenc meccse, esetleg kedvenc újpesti csapata?

Wintermantel: Nem igazán. Nagyon jóban vagyok olyan játékosokkal is, akiket nem is láthattam játszani, például Göröcs Titivel és az újpesti „aranycsapat” tagjaival. A régi öregek maguk közé fogadtak, sokakkal ápolok jó viszonyt, éppen ezért nem tudnék kedvencet kiemelni.

Pörge: A mostaniak közül van kedvence?

Wintermantel: Nem mondanék kedvencet. Talán úgy mondanám, örülök annak, hogy van még néhány magyar a csapatban. Meggyőződésem, hogy a szurkolók kevésbé tudnak azonosulni egy légióssal, mint egy saját nevelésű, újpesti játékossal. Vannak persze pozitív kivételek, például Suljics vagy Nego, de aztán ők is érdekes körülmények között távoztak, az azt követő viselkedést meg hagyjuk is…

Pörge: A ’90-es években nem volt jobb a magyar foci, mint most, de szerethetőbb volt. Erről mit gondol?

Wintermantel: Sokkal szerethetőbb volt. Nekem szimpatikus, amit a Paks csinál, a csak magyar játékosokból álló csapat viszonylag eredményes, ráadásul egykori újpestiek is játszanak ott.

Horváth Tamás: Ön szerint az, hogy kevés a magyar focista, a játékospolitikának köszönhető, vagy már az utánpótlásba is kevés gyerek lép be, esetleg nem olyan képzés zajlik, mint korábban?

Wintermantel: Nem szeretnék úgy csinálni, mint a focival kapcsolatban nagyon sokan, én szakmailag nem értek hozzá. Nem tudom megítélni az utánpótlás szakmai minőségét. Amikor még beszélőviszonyban voltam a tulajdonossal (Roderick Duchatelet – a szerk.), ő azt mondta, hogy a magyar fiatalokkal azonos szinten lévő, vagy akár jobb képességű macedón vagy albán játékost kétharmadnyi pénzért lehet szerződtetni, mint egy magyart.

Pörge: Bár később szerettem volna erre rátérni, de ha már szóba került: azt mondja, nincsenek beszélőviszonyban az Újpest tulajdonosával. Mióta? Volt bármilyen, akár informális egyeztetés a címer lecserélésével kapcsolatban?

Wintermantel: 2014 ősze óta nem beszélünk.

Pörge: Ez a licencüggyel kapcsolatos vita?

Wintermantel: Igen, de még messzebbre kell visszamenni, egészen addig, amikor a Duchatelet család megvásárolta az Újpestet. Sok zavaros ügy volt ekkor a csapat körül, számos esetben a belga tulajnak volt igaza, viszont mire ezt a bíróság is kimondta volna, az Újpest ellen elindult volna a felszámolási eljárás, az pedig a csapat kizárását jelentette volna. Ekkor szerveződött egy kis csapat az Újpest megmentésére. Fontos, hogy én akkor még parlamenti képviselő is voltam. Nekem minden megnyilatkozásomat ezzel kapcsolatban az „újpesti polgármesterhez” kötik, pedig amit lehetett, azt országgyűlési képviselőként tudtam megtenni ezekben az ügyekben.

Pörge: Az önkormányzatnak van bármiféle beleszólása a focicsapat ügyeibe?

Wintermantel: Nincs. 1998 óta gazdasági társulásként kell működnie a profi labdarúgókluboknak. Újpesten ez úgy néz ki, hogy az UTE csak töredéknyi, néhány százalék tulajdonrésszel bír az ÚJPEST 1885 Futball Kft.-ben, az összes többi a belga üzletember érdekeltségébe tartozik. Az UTE csinálja az összes szakosztályt és a fociban az utánpótlást, valamint van a felnőtt labdarúgással foglalkozó ÚJPEST 1885 Futball Kft., melyben minden egyszemélyi döntés, Roderick Duchatelet döntése.

Pörge: Visszatérve, hogy alakult a 2014-es megmentése az Újpestnek, min vesztek össze a tulajdonossal?

Wintermantel: Nehéz ügy volt. Először is módosítani kellett a sporttörvényt. Meg kellett teremteni a licencátruházás törvényi lehetőségét, erre adtam be módosító javaslatot, már az is egy önmagában érdekes manőver volt. Nagyon komoly lobbi is szükséges volt az MLSZ-ben. Minden követ megmozgatva sikerült elérni, hogy az MLSZ belemenjen a licenc átruházásába azzal a feltétellel, hogy a 800 millió forint adótartozást garanciához kötötték. Ezt követően az UTE elnökségi ülésén meg kellett győzni az elnökségi tagokat arról, hogy az újpesti felnőtt profi labdarúgás érdekében milyen vállalásokat tegyenek. Végül sikerült!

Pörge: Mi volt a konkrét oka az összeveszésnek?

Wintermantel: Személyes véleményem szerint a licencátruházási ügy anyagi részletei miatt vesztünk össze. Rajtam kért számon olyan anyagi követeléseket, amikhez semmi közöm nem volt. Én semmit nem ígértem neki korábban, de ott voltam egy tárgyaláson, ahol mások a segítségükről biztosították. 2014 őszén az irodájába hívott beszélgetni és ezt rajtam kérte számon. Azok után, hogy az újpesti foci NB I-ben tartása, és tegyük hozzá, az ő vagyonának „megmentése” érdekében mennyit tettem (amennyiben felszámolási eljárás indul egy klub ellen, akkor a játékosok szabadon igazolhatóvá válnak és ingyen igazolhatóak lesznek – a szerk.), meglehetősen érdekes volt hallgatni őt. Picit elfajult a beszélgetés, végül kiment a szobából és rám csapta az ajtót. Azóta nem beszéltünk.

Pörge: Ezt megelőzően jó volt a viszony?

Wintermantel: Az túlzás, de sokat segítettem neki, hogy beilleszkedjen az újpesti közegbe, rengetegszer hívott, ha segítségre volt szüksége, de nagyon öntörvényű ember, sokakkal összeveszett, végül velem is. Úgy nehéz érvényesülni, hogy mindenki a haragosod.

Pörge: Az önkormányzat támogatja az újpesti labdarúgást?

Wintermantel: A profi labdarúgást nem. Ez egy ki nem mondott elv 1990 óta. Az önkormányzat támogatja az UTE-t, az utánpótlást, így a labdarúgást is, de a profi futballt nem. Közpénzt, amit költhetünk a járdákra vagy az SZTK-ra, nem adhatunk arra, hogy milliós fizetéseket kapjanak a labdarúgók, vagy arra, hogy a tulajdonos haszna nagyobb legyen. Tőlem így nem is várhatott pénzt Duchatelet akkor sem, amikor összevesztünk.

Pörge: A címerügyre rátérve: Ön ugyanazon az oldalon áll, mint a szurkolók?

Wintermantel: Úgy tűnik, szombat (augusztus 3. – a szerk.) óta néhányakkal nem. De aki figyeli a megnyilatkozásaimat, szándékaimat, a tüntetéseken való részvételemet, az tudja, hogy teljes mellszélességgel a hagyományos címer mellett állok!

Pörge: Ezek szerint meglepetésként érte a szezonnyitón kifeszített, Önt is kritizáló felirat?

Wintermantel: Azért nem, mert a választási kampány idén már korábban elindult. Volt már ennek előjele, mondjuk úgy, van rá politikai igény, hogy engem is belekeverjenek. Ami egy vicc, mert nekem Újpest polgármestereként jogilag semmi közöm ahhoz, hogy a tulajdonos mit csinál az Újpesttel, semmilyen törvényi felhatalmazásom nincs beleszólni az ügyeibe. Sőt, jogilag még az UTE belügyeibe sem szólhatok bele, hozzájuk az összes köze az önkormányzatnak annyi, hogy egy főt delegál az UTE elnökségébe.

Horváth: Semmi tulajdonrészük nincs az UTE-ben?

Wintermantel: Nem is lehet, az UTE egy civil szervezet.

Pörge: Semmilyen jogi lehetősége nincs hatni az Újpest tulajdonosára?

Wintermantel: Ahogy mondtam, egyetlen paragrafus sem ad egy polgármesternek lehetőséget arra, hogy más tulajdonával rendelkezzen. A címerügyben egyedül Roderick Duchatelet dönt.

Pörge: Tehát Roderick Duchatelet azt csinál az Újpesttel, amit akar?

Wintermantel: Igen. A cégbíróság egyébként kimondta, hogy törvénytelen a címer megváltoztatása, tehát az sem igaz, hogy az UTE nem csinál semmit.

Pörge: De nem ért el semmit, sajnos.

Wintermantel: Annyit igen, hogy papírja van róla, a cégbíróság kimondta, hogy törvénytelen volt a címer lecserélése. Ezért 100 ezer forintra büntette az ÚJPEST 1885 Kft.-t, és kimondta, hogy állítsák vissza a címert. De látjuk: nem állította vissza! Az UTE végigvihetné ezt, újra megállapítanák a jogsértést, nagyobb lenne a büntetés, ha pedig a belga nem engedne, a vége az lenne, hogy felszámolják az Újpestet. De hát ezt nem akarjuk! Ezzel a helyzettel élnek vissza, és ezért teheti meg, hogy feltételekhez akarja kötni a címer visszaállítását. Nem vagyok jogász, de ezt a grundon zsarolásnak hívják.

Horváth: Mi értelme volt a címer lecserélésének? Senki nem veszi meg az új címerrel ellátott mezeket.

Wintermantel: Nem tudom, de az biztos, hogy nem igaz, hogy az UTE sok pénzt kért a címerhasználatért. A címerrel ellátott termékek eladásából befolyó nyereség bizonyos százaléka ment volna az UTE-hez, de általában nem is volt ebből nyereség. Sajnos nincs annyi szurkoló Újpesten, aki vásárolna annyi mezt, ami nyereséget termelne. Ráadásul erre is tett egy teljesen elfogadható ajánlatot az UTE, de az Újpest FC-nek ez sem elég.

Pörge: Még azt szokták az Ön szemére vetni, hogy a polgármester tudna lobbizni a címerügyben. Kinél?

Wintermantel: Na, ez az, kinél? Itt egy embert kellene rávenni arra, hogy adja vissza a címerünket, amit „elrabolt” tőlünk! Annyit tudnék tenni, hogy szépen megkérem, változtassa vissza címert, de nem hiszem, hogy ekkora személyes varázsom lenne nála (nevet).
Jogállamban élünk, az Újpest az ő tulajdona, tetszik vagy nem, ez van. Nekem speciel nem tetszik, de pöröghetek a hátamon, akkor sem fog változni a helyzet.

Horváth: Véleményem szerint végleges megoldást a tulajdonosváltás jelentene.

Wintermantel: Igen, de a tulajdonosváltáshoz is az kell, hogy Duchatelet el akarja adni a klubot. Amíg nem akarja eladni, addig nincs miről beszélni.

Horváth: Korábban azt nyilatkozta, hogy megfelelő ajánlat esetén hajlandó lenne megválni a klubtól.

Wintermantel: Én úgy tudom, hogy voltak megfelelő ajánlatok, voltak tárgyalások, de már a harmadik összeget mondja. Az egyértelmű, s már valószínűleg mindenki tudja, hogy elég komoly gazdasági körökből van szándék a klub megvásárlására. Ugyanakkor ki tudja, hogy miért, eddig sosem lett üzlet. Az ÚJPEST 1885 Futball Kft. bérlő a stadionban, az egyéb ingatlanok pedig, amik az Újpest FC-t „szolgálják ki”, a belga tulajdonos egy másik cégének tulajdonában állnak. Magában az ÚJPEST 1885 Futball Kft.-ben kizárólag a játékjog és a játékosok szerződései vannak, ami persze ér pár milliárdot (a mértékadó transfermarkt.de szakportál szerint az Újpest FC keretének értéke 6,88 millió euró, azaz nagyjából 2,2 milliárd forint – a szerk.), de én 10, sőt legújabban már 20 millió euróról (6,5 milliárd forint – a szerk.) is hallottam, ami irreálisan magasnak tűnik.

Horváth: A szurkolói bojkott segítene?

Wintermantel: Véleményem szerint azért nem segítene, mert a belgát egyáltalán nem érdekli, hogy hányan vannak kint a meccseken. Sőt, amikor az MLSZ komolyabb büntetéseket szabott ki, volt olyan, hogy Duchatelet kezdeményezte a szövetségnél, hogy hadd tartson saját hatáskörben zárt kapus mérkőzést. Továbbá megemelte a jegyárakat, mondván, a szurkolók fizessék meg a büntetéseket. Úgy látom, neki csak annyi a fontos, hogy a mérkőzés le legyen játszva, még az eredmény sem érdekli, az a lényeg, hogy benne legyünk a bajnokságban.

Horváth: Miért éri ez meg neki?

Wintermantel: Nem tudom. Ugye, a Duchatelet családnak több csapata is van különböző európai országokban, talán valamilyen cégen belüli optimalizálás miatt éri meg Rodericknek az Újpest FC finanszírozása. Más magyarázat nem nagyon lehet, még akkor sem, ha néha jó áron el tud adni egy-egy játékost. A pletykák szerint az apja már mondta neki, hogy szálljon ki, adja el az Újpestet, de eleddig hajthatatlan volt.

Horváth: Ha jól értem, amíg nincs valódi eladási szándék a belga részéről, mi, újságírók, szurkolók és politikusok semmit sem tudunk tenni a címerügyben.

Wintermantel: Jogállami keretek között nem. Jogi eszköz, ahogy azt már említettem, egyedül az UTE kezében van. Szerintem egyébként inkább volt tiszteletre méltó dolog, semmint gúny tárgya, hogy személyiségi jogi pert indítottak a bíróságon, ugyanis nem kis nevű jogászok ültek össze, hogy kidolgozzák a kereset részleteit. Felmerült vádként a Kúria döntését követően, hogy az UTE ügyvédje nemigen állt a helyzet magaslatán, de meg kell jegyeznem, hogy nem ő rakta össze a keresetet – nagynevű, tudós jogászok próbáltak fogást találni ezen a helyzeten. Úgy gondolták, hogy mivel a cégbírósági üggyel csak egy bizonyos szintig lehet eljutni, találni kell valami olyat, ami jogi úton ténylegesen kikényszeríthető. Amennyiben a személyiségi jogi perben a bíróság az UTE-nek adott volna igazat – mint ahogy ez másodfokon meg is történt –, akkor az ítélet végrehajtó útján kikényszeríthető lett volna. Viccesnek, vagy inkább tragikomikusnak tűnik, de megeshetett volna, hogy odamegy a végrehajtó, és egész egyszerűen kivágja a mostani címert, míg az Újpest FC honlapján ugyanezt egy etikus hekker teszi meg a maga számítástechnikai eszközeivel. Ez egyébként egy precedensértékű ítélet, mert ilyen per Magyarországon még nem volt. Most kiderült, hogy hiába van egy társasági szerződésben lefektetve, hogy százszázalékos döntés kell ahhoz, hogy a klubnak bizonyos arculati elemeit, színét, címerét, nevét, székhelyét stb. megváltoztassák, ezt a szerződést jelen pillanatban jogi úton csak úgy lehet kikényszeríteni, ha felszámoltatod a céget. Ez azért is abszurd, mert ha nekem van egy saját cégem, amiben mondjuk tízszázalékos tulajdonos vagyok, de vannak a száz százalékhoz köthető jogaim, akkor ezeket csak úgy tudom kikényszeríteni, ha felszámoltatom a céget, ami már csak a saját tulajdonrészem megléte miatt sem áll az érdekemben.

Pörge: Magyarul nincs védve attól az Újpest, hogy úgy járjon, mint Ausztriában a Salzburg, amikor a Red Bull felvásárolta a klubot, majd pedig megváltoztatta a nevét, a színeit és a címerét.

Wintermantel: Eddig azt hittük, hogy az 1998-ban köttetett, majd 2014-ben az új konstrukcióban újraköttetett társasági szerződés jogosítványai a magyar jogrendben kellő garanciát adnak. Kiderült, hogy nem. És ez aggasztó, sőt felháborító. Szélsőséges esetben előfordulhat az, hogy ha holnap felkel a tulaj, s azt mondja, legyen a színünk zöld, akkor zöld lesz a színünk.

Pörge: Tehát gyakorlatilag lehetne bármikor Red Bull Újpest piros-fehér színben.

Wintermantel: Pár évvel ezelőtt ez is pletyka volt.

Pörge: Ha úgy vesszük, akkor ez a címerváltoztatás nem magyar sajátosság, Ausztriában, Németországban és máshol is történt már ilyen.

Wintermantel: Az nem ördögtől való, hogy valaki rendezett körülmények között széles társadalmi vagy akármilyen egyetértéssel megváltoztat valamit. Nézzük meg a Real Madrid, a Barcelona vagy akár a Juventus címerét is, hogy már hányszor változott meg a történelem folyamán. Attól, mert valamit egyszer lerajzoltak, még nem kell, hogy örökké úgy maradjon. Itt a probléma azzal van, hogy nem volt vitára bocsátva a kérdés, a szurkolók megkérdezése nélkül született egy egyszemélyi döntés.

Pörge: Az Újpest FC honlapján volt róla egy szavazás, bár az láthatóan egy névleges választási lehetőség volt.

Wintermantel: Persze. Még a látszatra sem adtak.

Pörge: Az Újpest címere is megváltozott párszor a múltban, de az alapjegyek – leszámítva a kommunisták által ránk erőltetett Újpesti Dózsa címerét – megmaradtak.

Wintermantel: Érdekes még az is, hogy a 20 bajnoki címért kapott két csillagot átvitte a belga az új címerre is. Pedig ez a két csillag egyértelműen az UTE-től származtatott jogokra, kvázi ugyanarra a megállapodásra épül. Amennyiben teljesen el akar szakadni az anyaegyesülettől, milyen jogon használja a két csillagot?

Horváth: Mit szól ahhoz, hogy a szezonnyitó Újpest–Felcsút meccsen – ahogy az már röviden szóba került – a szurkolók egy kiírásban Önnel kapcsolatban is kifejtették negatív véleményüket?

Wintermantel: Nem lepődtem meg, bár nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen formában meg fog történni. Az én kis csapatom itt, a városházán a kezdetektől fogva azt mondja, hogy hagyjam a focit, menjek ki a meccsre, szurkoljak, de ennyi. Ha nem szólalok meg a kártyaügy miatt (az MLSZ korábban kötelezővé tette, hogy egy élvonalbeli mérkőzésre kizárólag a szurkolói kártyával rendelkező szurkolók válthatnak belépőt, szerencsére ez a szabály már nem él – a szerk.), a kötelező buszoztatás miatt (egy Fradi-Újpest derbi vendégszektorába csak úgy lehetett bejutni, ha a belépővel rendelkező szurkoló kiment Újpestre a Szusza Ferenc Stadionhoz, ott pedig belépőjegyét felmutatva felszállt egy régi Ikarusra, amely rendőri kísérettel elvitte a Ferencváros stadionjához, a meccs után pedig vissza – a szerk.), ha nem segítek 2014-ben a licencátruházásnál megmenteni a csapatot, akkor most esély nem lenne arra, hogy ebbe engem belekeverjenek.

Horváth: Miért tartotta fontosnak annak idején, hogy beleálljon a licencügybe?

Wintermantel: Mert a szívügyemnek tartottam, és másnap reggel nem tudtam volna belenézni a tükörbe, ha nem teszek meg mindent az Újpest élvonalbeli tagságáért.

Pörge: Mint azt már Ön is említette, nemigen jellemző politikusokra, főleg nem polgármesterekre, hogy ennyire beleálljanak a futballal kapcsolatos ügyekbe.

Wintermantel: Egyrészt különbözőek vagyunk, másrészt – mint ahogy azt láthatjuk is – ez egy nagyon nehéz terep. Pár napja találkoztam egy ezeréves barátommal és kollégámmal, aki olvasta a tudósításokat a Felcsút elleni meccsről, s megkérdezte, hogy „kellett ez neked?”. Nyilván nem kellett, nem esett jól, de ilyen vagyok; ha határozott véleményem van azzal kapcsolatban, hogy a kötelező buszoztatás hülyeség, s megalázóak a körülmények sok helyen a vendégszektorba történő beléptetéskor, akkor hallatom a hangom.

Pörge: A szurkolók már említett kiírásának egyik része az volt, hogy Ön csak addig Újpest-szurkoló, amíg haszna van belőle.

Wintermantel: Bárcsak ott tartana a magyar futball, hogy bárkinek bármiféle politikai vagy erkölcsi haszna lehetne belőle! Amióta én az eszemet tudom, Magyarországon a foci nem sikertörténet, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Én rengeteget kaptam a focitól, mert szeretem, akkor is, ha nagyon sok csalódást okoz. Amit kaptam, azok a személyes élmények, barátságok, öröm és sok bánat, izgulás – ezt tudja adni a foci. Vajon engem azért választottak meg 2010-ben polgármesternek, mert Újpest-szurkoló vagyok? A 2014-es újraválasztásom is ezért történt volna? Vajon tudja-e valaki, hogy a XV. kerület polgármestere milyen szurkoló, van-e egyáltalán kedvenc csapata? A magyar foci a választóknak egy kis részét érdekli. A focihoz mindenki ért, politikusként pedig nem lehet belőle jól kijönni, mert ha van stadion, az a baj, ha nincs stadion, az a baj. Én magamra húztam ezt a történetet, mert személyesen elkötelezett vagyok.

Pörge: Kicsit evezzünk könnyedebb vizekre. Van állandó széke a stadionban?

Wintermantel: Nincs. A Szuszában általában az „A tribün” Megyeri út felőli oldalán szoktam helyet foglalni. Egy időben, mikor még nem romlott meg a viszony a belgával, előfordult, hogy a kicsi VIP-be mentem, de amúgy jobb szeretem a barátaimmal nézni az aktuális hazai mérkőzést. Ami pedig az idegenbeli meccseket illeti, mindig abba a szektorba megyek, amelyikbe a tábor is.

Pörge: Milyen gyakran utazik idegenbe?

Wintermantel: Sajnos minden idegenbeli, de még hazai meccsen sem tudok ott lenni, ám amikor az időm engedni, megyek.

Horváth: Aki figyelemmel követette az elmúlt években a magyar foci történéseit, az minden bizonnyal találkozott az Ön megnyilvánulásaival, melyek olykor-olykor elég komoly kritikát fogalmaztak meg az MLSZ munkásságával szemben. Viszonylag friss hír, hogy az MLSZ az idei szezonban az eddigieknél is súlyosabban bünteti a pirotechnikai eszközök használatát a meccseken. Erről mi a véleménye?

Wintermantel: A petárdákat és a különféle „robbanógránátokat” nem szeretem, a sima görögtűzzel és a füsttel azonban semmilyen problémám sincs, sőt. Emlékszem, amikor a Groupamában az Újpest-tábor „kitett magáért”, a ferencvárosi VIP-ben helyet foglaló ismerősöm több olyan fényképet is csinált, amelyen látszik, hogy a VIP-ben nagyjából mindenki áll, s az Újpest-szurkolók pirotechnikai „előadását” fotózza.

Horváth: Mit hoz a jövő? Mikor lesz bajnok az Újpest?

Wintermantel: Az a baj, hogy minden szinten szétesés van Újpesten. Említhetjük az Újpest FC és az UTE „rivalizálását”, a szurkolótáboron belüli ellentéteket, s most úgy tűnik, hogy valamelyest a politika is belekavarodott ebbe az egészbe. Egyre kevésbé van meg az a jó hangulat, hogy kimegyek a meccsre, s még ha döntetlen vagy vereség is a vége, jól érzem magam, mert láttam egy jó meccset, láttam, hogy mindent megtettek a fiúk, csak ezúttal nem jött össze a győzelem. Vagy éppen a bíró hozott egy rossz ítéletet, és így van kit okolni, hogy levezessük a feszültséget. De nem, a Felcsút elleni vereséget például semmire sem foghattuk, rossz volt nézni azt, ami a pályán történt. Ami pedig a bajnoki címet illeti, a válaszom az, hogy nem tudom, mikor sikerül, de nagyon jó lenne újra átélni. Szép a kupagyőzelem is, de nem ugyanaz, mint megnyerni a bajnokságot. Habár a Ferencvárost és a Fehérvárt az anyagi lehetőségeik kiemelik az NB I-ből, úgy gondolom, nem kellene sok a bajnoki címhez, a kispestieknek is összejött.

 (szöveg: 888.hu, fotó: Kozma Zsuzsi)