Nem olvasható az aláírás, legalábbis én nem tudom kisilabizálni a kétségbeesett udvarló nevét, de tény, hogy Manczi a korabeli Újpesten nem viselte jól magát. Nem írt, nem is jelentkezett, így az epekedő szerelmeshez nem jutottak el a hírek Újpestről. Pedig Manczinak lett volna mit mesélni.
Tegyük fel, hogy Manczi hosszú életet élt! Tegyük fel, hogy újpestiként látta és megélte mindazt, ami a városban a XX. században történt. Megírhatta volna a gavallérjának, hogy a képeslapon, amelyet küldött egy olyan fotó látható, amelyet az 1873-ban gróf Károlyi István és a váci püspök anyagi támogatásával és egyéb adományokból emelt új katolikus plébániatemplom tornyából készítettek. Ami pedig a fotón látható, nem más, mint a mai piactér, illetve a mai parkoló, Virágcsarnok, és az Újpesti piac csarnokának helye. Azok a fák, amelyek a rendezett parkot szegélyezik, annak a 2000 fának az egyedei, amelyeket maga József főherceg ajándékozott Újpestnek.
Manczi elmesélhette volna, hogy a parkon átvezető sétány a templomot és a plébániát kötötte össze, és egy, a templom köré emelt falon nyíló kis kapun keresztül lehetett kilépni rá. Manczi 1907-ben még nem tudhatta, hogy a templomtoronyból jobbra és balra kinézve jóval szélesebb látkép tárult elé, mint manapság, hisz a két oldalhajó csak egy évvel az anzix feladása után, 1908-ban (épp 110 éve) épült meg. Láthatta viszont a klasszikus piacot, amely a mai Károlyi István utca mentén, a templom oldalában, a mai kiscsarnok helyén működött. Milyen fura ezt leírni, hisz a "mai" kiscsarnok is "tegnapi" immár.
Manczi tudhatta, hogy a kis park is éppen azért született, mert a templom közvetlen környezetében vásár idején túl nagy tömegben gyűltek össze az emberek, és a zsibongás sokszor zavarta a misét. Az egyház tehát arra kérte a grófot, hogy telekkönyvileg is birtokba vehesse a területet, amit aztán elkerítettek, és parkosítottak. Ekkor érkeztek a főherceg fái is, amelyek közül néhány platán még ma is enyhíti a nyári hőséget a templom mellett árnyékával.
Pörge Gergely: Újpesti piac (olajfestmény)
Manczi viszont már nem láthatta, amikor mindez 1972-ben "megsemmisült", mert a park, és a plébániát a templommal összekötő utacska helyén felépült az Újpesti piac és Vásárcsarnok épülete. Manczi, aki a századforduló világának természetességével lehetett templomba járó lélek, bizonyára elkeseredett volna, ha meglátja a tanácsrendszer pusztítását, amely a köz javára ugyan, de mégis az egyház kárára modernizálta a környéket. Az akkori állapotokról már színes képeslapok tanúskodnak, és persze a személyes emlékeink, hisz egészen a közelmúltig mi magunk is ebben a csarnokban szereztük be a friss, termelői árut a vasárnapi ebédhez.
A piac szinte a város születése óta része volt Újpest életének, hol úgy, ahogy Pállya Celesztin, vagy Pörge Gergely megörökítette a vásznon, hol úgy, hogy a mai parkoló helyén bódéváros várta a vásárló cselédeket, hol pedig úgy, hogy a nagy csarnokban vásároltak a szabad, újpesti polgárok.
Manczi végképp nem láthatta, ahogy ez a csarnok is a múlté lesz, a plébánia épületével együtt, hogy helyén felépüljön az új Újpesti piac impozáns, korszerű és - ami Manczi idejében még ismeretlen és értelmezhetetlen szempont volt - környezetbarát épülete. A fenti képek között éppen 111 év telt el, és nemcsak a kofák, termelők és a piacra járók körülményei, környezete változott meg gyökeresen, de Újpest kulturális élete is friss energiákkal telt meg, hiszen az Újpesti Piac épülete egyedülálló módon kombinálja a kettőt. A felső szinten ott az UP rendezvénytér, amely változatos programokkal szolgálja a kikapcsolódást.
S, hogy ne hagyjuk Manczit a teljes kétségbeesésben, íme, már látható, amint a templom és az egykori plébánia közötti tér visszanyeri eredeti funkcióját, és ismét az újpestieké lesz. Persze nem 1907-es elvárásoknak, hanem a XXI. század igényeinek megfelelően, növényekkel, kávéházakkal, ételbárokkal és találkahellyel a fiatalok számára. Biztos vagyok benne, hogy Manczi nagyon boldog volna, ha látná, ahogy a jövőben, például a Városnapok miatt a megújult, rendezett, tágas és modern közösségi tér zsúfolásig megtelik szórakozni vágyó, Újpestet ünneplő emberekkel. Talán még pennát is ragadna, hogy küldjön egy képeslapot a rejtélyes gavallérnak. Mert van miről írni.
