Elképzelni is nehéz, mi minden fér bele 12 hónapba. Különösen, ha újpesti az ember. Év végén visszagondolva, magam is meglepődöm, milyen sűrű időszak áll mögöttünk.

2014 sok szempontból volt jelentőségteljes év. Hivatalosan háromszor, nálunk egy szomorú haláleset miatt négyszer is ringbe szálltunk az újpestiek bizalmáért. Az egész év ilyen-olyan választási kampányokban égett, s közben egyre másra jöttek a legsportosabb város szülöttei számára kihagyhatatlan események: egy foci VB, egy vízilabda EB és az ismét elképesztően sikeres Bajnok Terasz.

Szinte minden hónap tartogatott valamit, ami azt bizonyítja, hogy miért állítjuk mi, újpestiek, hogy a mi városunk Újpest, ahol szeretünk élni.

Idén sem hagytuk, hogy a tél "leültesse" a hangulatot. A tavalyi Karácsonyi Vásárt szinte azonnal követte a Téli Fesztivál kulturális, színházi és sportprogramjaival, a Farsangfarki mulatsággal és természetesen a februárig nyitva tartó jégpályával. Nos ezek akkora sikert arattak (különösen a koripálya), hogy az idei tél sem múlhat el nélkülük. Mondhatnám, hogy Újpesten még az év is jól kezdődik, de elfogultsággal vádolnának.

Egyébként, polgármesterként igenis jó érzéssel és büszkeséggel tölt el, hogy Újpest ennyire bensőséges, otthonos hely. Szinte nincs hét, hogy a sajtó (mármint a "nagy", az országos) ne számolna be valamilyen újpesti érdekességről. Legutóbb (és nem először) a Központ Bisztróról, de nemrég pedig egy távfűtő cső apropóján kerültünk címlapokra. Mert itt még egy hővezeték is érdekessé és izgalmassá válik. :)

Hogy mire gondolok? Hát erre:

De ne szaladjunk ennyire előre, mert ez a csőfestés már ősszel, nem olyan rég történt. Farsangnál jártam a visszatekintésben, és a Farsangfarki Mulatságnál, na meg a kiszebábnál, amelynek idén is égnie kellett. Még mohácsi busók is érkeztek vendégségbe, és elég hatásosnak bizonyultak a télűzésben, mert március 15-ét már tavaszi időben ünnepeltük, nem beszélve a húsvétról, amikor ismét "megszállták" Újpestet a szelíd vadmotorosok. Merthogy idén is tőlünk indult útjára a szezonnyitó gurulás. Ezúttal a "Vigyázzunk egymásra" gondolat jegyében.

Voltak persze az év elején kellemetlen perceink is. Csapatunk kis híján az enyészeté lett, voltak akik egyenesen a BLASZ IV.-be kívántak minket. A csapat lelkes híveként külön csörtét kellett folytatnom Csányi Sándorral, a lilák megmentése érdekében. Akkor került ki ez a lobogó is a Városháza előtti zászlórúdra. Nyomatékossá akartuk tenni, hogy az "egy város, egy csapat, egy szerelem, egy élet!" szlogent mi nem csak úgy gondoljuk, de halálosan komolyan is vesszük. Na, persze kaptunk is érte hideget, meleget, hogy hogyan merészeltük levenni az EU zászlót. Majd, ha Brüsszelben is lesz lila zászló, visszatérhetünk a kérdésre. :)

A sok tárgyalásnak, küzdésnek végül meglett az eredménye: a csapat megmenekült, de rám nézve ez még további kihívást is jelentett. Fogadtam ugyanis, hogy ha megnyerjük a kupadöntőt, így nézek ki egész este:

Nyertünk... :)

Nem ez volt persze számomra az egyetlen eset, amikor hajlandó voltam fura fejfedőt viselni. Na azt már nem a csapatért, hanem a gyerekekért. A farsang környékén, még valamikor februárban korcsolyás jelmezversenyt rendeztünk a jégpályán, amihez magam is jó példával jártam elől. Egyesek szerint Madárvédő Golyókapkodó jelmezt öltöttem, Bús Balázs polgármestertársam viszont egyenesen Dumbledore professzort látta bennem.

A küzdelemből kijutott idén valamennyiünknek. A választási évet színesítette a rengeteg közösségi program, amelyeken, mint minden évben ismét át és átélhettük az újpestiség, az együvé tartozás igazán felemelő élményét: volt majális, Családi Nap a víztoronynál, Szent Iván éji Vigadalom, Bajnok Terasz, óriás homokozóval a gyerekeknek, napozóterasszal az anyukáknak, foci világbajnokság sok-sok meglepetéssel, vízilabda EB már jóval kevesebb meglepetéssel, és persze a Városnapok is, idén is rekordokat döntő nézőszámmal. Az egész csodálatos időszakra, számomra, és - remélem, sőt ígérem - Újpest számára a választási eredmény tette fel a koronát. Nyertünk, eddigi munkánk elismeréseként, az újpestiek ismét bizalmat szavaztak nekünk.

S, ha már sport, és győzelem: Újpest idén is magabiztosan szerezte meg a kitüntető "Legsportosabb város" címet, ami - magunk közt szólva - nem csoda, hiszen nincs még egy település szerte az országban, ahol ennyi sportprogram, közösségi testmozgás, tornapálya, futó és kerékpáros fesztivál biztosítaná a helyiek sportolási testmozgási lehetőségeit.

Nekünk, újpestieknek vérünkben van a sport. Nem hiába, az UTE a legeredményesebb egyesület az országban.

A közösségi érzés, a programok által nyújtott élmények valóban áthatják az egész várost. Idén például saját himnuszunk is született. Hány városnak van még saját himnusza Magyarországon? És hány született úgy, hogy egy helyi zenész, önkéntesen, mindenféle ráhatás nélkül úgy dönt, ír egy indulót a városának? Nálunk ez történt. Zola gondolt egyet, összefogott néhány zenésztársával, és megszületett az "Úgy fest, ez nagyon Újpest". A Városnapokon ezrek harsogták velünk együtt az "ősbemutatón".

Szóval, a közösség idén is jelesre vizsgázott Újpesten. Amikor nekiláttam leírni mi minden történt az idén, elkezdtek zakatolni a fejemben a történések: téli fesztivál, kiszebáb égetés, horgászverseny, családi nap, majális, Bajnok Terasz, óriás homokozó, vb, eb, szabadtéri mozi, Városnapok, sportpartik és az újabb Legsportosabb város cím, Szüreti mulatság, lecsó és mindenféle egyéb tematikus gasztrofesztivál a piacon, a karácsonyi vásár, a Cseriti és és és...

...és az "Egy tonna Újpest".

Egyetlen dolog volt számomra egészen biztos: jó volt visszagondolni erre a fárasztó, küzdelmes, izgalmas, érdekes és közben mindvégig vidám, olyan igazán "újpesti" évre. A mi évünk volt. Ha nem szerénytelenség, azt is mondhatom, az én évem volt. Olyan igazi "Mikkermakker-év". Hogy mi ez a Mikkermakker? Számomra megtiszteltetés, és egyben a szeretet szinonimája is.
Nézzék csak! :)

Őszintén kívánom mindnyájunknak, hogy 2015 is Mikkermakker-év legyen. Találkozzunk többször, Újpesten, ahol szeretünk élni.