Napok óta egy újpesti óvodával foglalkozik a sajtó. Rettegnek, rémisztgetnek. Pedig nem is történt semmi.

"Mérgezés gyanújával kórházba vittek...", "Mérgezés egy újpesti óvodában", "Négy gyereket vittek kórházba..."
"Mérgező magokat ehettek..."

Naná, hogy mindenki felkapja a fejét. Naná, hogy mindenki felháborodik, és naná, hogy mindenki azt kérdezi, hogy kerül mérgező növény egy óvoda udvarára.

A válasz egyszerű: sehogy.

A négy kislány, akiket az óvoda vezetője egyrészt óvatosságból, másrészt a protokollt követve kórházba küldött, a fehér akác magjából evett az udvaron. A  virágja, amelyet egyébként gyerekkoromban én is szívesen elrágcsáltam édeskés nektárja miatt, nagy mennyiségben okozhat hasgörcsöket, esetleg szívpanaszokat.

Nagy mennyiségben!

A virágja! (tegye fel a kezét, aki szerint az akác januárban virágzik)

A gyerekek valószínűleg a magjából ettek pár szemet, ezért az óvoda vezetője úgy döntött, semmit nem bíz a véletlenre. A kiérkező mentőorvos megállapította, hogy a  gyermekek tünetmentesek. A kicsik a szüleikkel együtt (!) mentek be a kórházba, ahol pár órás megfigyelés után (miután jól belakmároztak) haza is mehettek. Délután hatra otthon volt mindenki.

Tehát: Nem Leningrádban, hanem Moszkvában és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Körülbelül ennyi a köze a valósághoz ennek az egész ügynek. Van azonban egy másik, fontosabb tanulság is: a sajtó felelőssége.

Ebben az ügyben, mivel az óvodát több helyen nevesítették is, komoly károkat okozhatott volna a sajtó munkatársainak szenzációéhsége. Szomorú, hogy a valós történésekre tulajdonképpen senki nem volt kíváncsi. Elég volt annyi, hogy gyerekek, kórház, mérgezés. Három kulcsszó, amit a keresőbe beírva az olvasó majd jól odakattint a mi hírportálunkra, és minket olvas. (Pedig, ha a fehér akác kulcsszót írnák be, kiderülne, hogy ugyanarról a növényről van szó, amelyet az EU a hírek szerint nemrég tiltólistára akart tenni, és amely a hazai méztermelés nagyjából feléhez szolgál alapanyagul. Akkor a sajtó (gondolom ugyanezek az újságírók) rettenetesen aggódtak a növényért.)

Az senkinek nem jutott eszébe, hogy egy nagy múltú intézmény presztizsével, óvodapedagógusok, évtizedek óta gyerekekkel foglalkozó szakemberek szakmai tekintélyével játszanak. Pedig az is hír lehetne ám, hogy egy ilyen esetnél azok, akik a gyerekekért felelnek, határozottan, gyorsan cselekszenek. Újpesten legalábbis így van.

Végül, ha már senki nem tette meg eddig (és, ahogy a sajtót ismerem, nem is fogja) én kérek elnézést mindazoktól, akiknek a lelkébe, becsületébe a média munkatársai belegázoltak. Apaként köszönöm, hogy biztonságban tudhatjuk a gyerekeinket (noha az enyémek nem érintettek ebben).

Polgármesterként pedig minden elismerésem az intézmény dolgozóinak. Köszönöm Újpest nevében is.

Az irodámba pedig beszerzek egy csomó akácteát, akácmézzel, és a hozzám érkező újságírókat ezentúl azzal fogom kínálni. ;)

Végül egy kis érdekesség: Japánban a fehér akácot, lila rokonával együtt telepítik parkokba, ami szívet melengető látványt nyújt virágzáskor. Hát van ennél újpestibb növény? :)