Végtelen elkeseredést és tehetetlen dühöt érezek, olyat, amilyet már rég. Nem is tudom, kinek vagy minek nevezhető egyáltalán az, aki képes arra, hogy fölmászik a játszótéren a játszóvárra és ott végzi el a dolgát. Ott, ahol kisgyerekek játszanak, csúsznak-másznak.

Erre nincs mentség, nincs magyarázat. Olyan rosszullét nincs, olyan kényszerhelyzet nincs. Mit gondolt, miközben mászott fel a játszóvárra és mit gondolt mi lesz azután, mikor másnap jönnek a gyerekek játszani? Ez nem pusztán felelőtlenség. A félelmetes ebben az, hogy ilyet csak tudatosan, rossz szándékból lehet tenni. Gonoszságból.

Természetesen a Városgondnokság azonnal kitakarította és fertőtlenítette a játszóvárat, de mivégre építünk játszótereket a gyermekeinknek sokmillióért, mivégre tartjuk karban őket sokmillióért, mivégre takarítjuk, gondozzuk azokat sokmillióért, ha ilyen esetek előfordulhatnak?!