Számos dolog van, amire igazán büszke vagyok Újpesten, de van köztük egy olyan, ami még különlegességnek is számít. Pedig eleinte nem is rajongtam az ötletért. Ma már azonban elképzelni sem tudom az őszt Újpest Arca választás nélkül.

Lehet arcokat vágni, lehet jópofáskodó, cinikus megjegyzéseket tenni mindazoknak, akiknek telik magánkórházi ellátásra, vagy akiket jó kapcsolataik révén bárhol azonnal fogadnak és ellátnak. Lehet élcelődni belső ellentétekről, okoskodni arról, hogy mit akarunk mi, újpestiek, minek új, mikor ott a régi, és más hasonló blődségekkel szórakoztatni a nagyérdeműt. Engem ez mind nem érdekel. Engem egyedül Újpest érdekel. Én azért küzdök, mert az újpestieknek egész egyszerűen jár egy kórház, és jár a tisztességes egészségügyi ellátás. Igen, jár!

Már a múlt héten elkezdtem írni egy posztot, mert úgy éreztem muszáj kiírnom magamból, és megmutatni mindenkinek azt a szépséget és örömet, amit a ragyogó napsütés, a zöldülő természet, a nyíló virágok és a cirógatóan langyos levegő okozott, Újpest utcáit róva. Aztán közbejött egy hidegfront és megcsúszott a tavaszt éltető írás. Persze jöhet hideg, lehet három napig újra tél, a természet rendje visszafordíthatatlan - tavasz van, nyakunkon a nyár... És a rendezvényszezon :)

A brókerbotrány önmagában is megdöbbentő és vérlázító. Megdöbbentő és vérlázító az, hogy gátlástalan brókerek hosszú éveken át vezethették félre becsületes ügyfeleiket úgy, hogy ez senkinek sem tűnt fel az illetékesek közül. Azoknak sem, akik amúgy annyira jól értenek az átlagemberek, kisvállalkozók vegzálásához. Az viszont minden határon túlmegy, hogy bárki is megpróbálja Újpestet lejáratni, megszégyeníteni. Nyomatékosan arra kérek mindenkit – egyelőre udvariasan –, ne tegye ezt, mert Újpest büszke város és nem tűr tiszteletlenséget senkitől.

Gyerekkoromban nem voltak PET palackok. Nem volt dobozos tej, nyáron pedig izzadt az egész ország, mert nem duruzsoltak klímaberendezések mindenütt. Ma sokkal kényelmesebb az élet - és sokkal veszélyesebb is a jövőnkre nézve. Ez ellen pedig tennünk kell! Mi már el is kezdtük. Javában zajlik Újpest középtávú jövőjének tervezése. A környezetvédelem témakörére külön munkacsoportot hoztunk létre, mert természetes környezetünk, zöldfelületeink védelme a legfontosabb ügyek között szerepel.

(fotó:mandiner.hu)

A minap megosztottam egy képet a Facebook oldalamon, amely szerint a március 22-től vasárnaponként is nyitva tartó Újpesti Piac egyik hentese költői módját találta meg a marketingnek. Még a 444 is beszámolt róla. Nem akkor, amikor, hanem inkább csak úgy-ahogy. A kommentek között viszont viccesek is voltak, leszámítva a szokásos arctalan gyalázkodókat.

(Fotó: Dornyi Gyula)

 

Kaptam a minap egy e-mailt, amiben egy régi ismerősöm azt vetette fel: segítene a közösség további építésében, Újpest presztízsének további emelésében, ha szervezett idegenvezetős túrák lennének büszkeségeinkhez, látnivalóinkhoz. Megmozgatta a fantáziám az ötlet. Meg is kérdeztem az olvasókat.

Végtelen elkeseredést és tehetetlen dühöt érezek, olyat, amilyet már rég. Nem is tudom, kinek vagy minek nevezhető egyáltalán az, aki képes arra, hogy fölmászik a játszótéren a játszóvárra és ott végzi el a dolgát. Ott, ahol kisgyerekek játszanak, csúsznak-másznak.

Gyerekkoromban nem sokszor voltam ott ugyan, de lenyűgözött az Ecseri Piac. Valóságos kincsesbányának láttam, a sok - általam akkor még - ismeretlen rendeltetésű portékát. Aztán később a nyugati "import" (bár inkább csempész) ruha vonzott. Tiniként egy Casucci, vagy Ritt farmerért mit nem adott volna az ember. Legutóbb megint voltam, csalódás volt. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom hogy Újpest ebben is jobb.

Ma délelőtt megállított valaki, és bátornak nevezett. Azt mondta, nem vagyunk egy oldalon abban, ahogy a világot látjuk, de ugyanazon az oldalon állunk, ha Újpestről van szó. Aztán gratulált a tegnapi online beszélgetéshez...